Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

1896: XXVI. T.-CZ. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÜGYEK. 751 Ií. részének II. fejezete értelmében a közigazgatási bíróság Torvenyelőtti eljárásnak van helye. hatósági A panaszló ugyanis azon az alapon kéri a S. J. nyűg- ügyek, díjazása tárgyában hozott közgyűlési határozatnak a meg- 45. §. l. semmisítését, hogy S. J. nem szolgálatképtelen és szolgálat- Törvényhalóképtelenségét szabályellenes eljárás és olyan tartalmú orvosi sági alkuima bizonyítvány alapján mondották ki, a mely a szolgálatkép-zott szolgálat telenség fenforgására vonatkozó véleményt nem indokolja s héptélemégéannak a megállapítására nem alkalmas. »«* & ezala Nem lehet tehát kétség a felől, hogy tulajdonképen azpon nyugdija a kérdés az eldöntésnek a tárgya, hogy S. J. szolgálatkép- zásának kér telenségének megállapítása és ehhez képest nyugdíjazása dése a közhelyesen történt-e. Már pedig annak a kérdésnek a meg- igazgatási U bírálása, hogy a törvényhatósági alkalmazott szolgálatkép- rósáy hatástelensége beállott-e már, vagy nem, az igazgatási hatóságok körébe non végérvényes döntése alá tartozik és mint ilyen, az 1896: tartozik. XXVI. t.-cz. 45. §-ának 1. pontja alapján a kir. közigazgatási biróság hatáskörébe nem vonható, mert a 45. §. a törvényhatósági tisztviselő nyugdíjazásának kérdését nem általánosságban, hanem annak csak egyes részeit, nevezetesen a kérdést csak annyiban utasítja a közigazgatási biróság hatáskörébe, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak jogos igénye van-e az ellátásra (pl. betöltötte-e a nyugdíjra jogosító szolgálati időt, nyugdijkópes állásban volt-e, szolgálata megszakítás nélkül folytonos volt-e stb.), vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őt, a nyugdíjazásra vonatkozó többi kérdés, különösen a szolgálatképtelenség megállapításának és ezen az alapon a nyugdíjazás elrendelésének a kérdése azonban a bírósági hatáskörből ki van zárva. A közigazgatási bíróságnak joga van ugyan abban a kérdésben határozni, hogy megilleti-e a törvényhatósági alkalmazottat a nyugdíjigény, ámde annak, hogy ez a kérdés felmerülhessen, oly előzményei vannak, a melyeket csak közigazgatási (illetőleg fegyelmi) úton lehet eldönteni. Ilyen előzmények azok a tények, a melyek miatt az illető törvényhatósági tisztviselő a törvényhatóság szolgálatából fegyelmileg vagy nyugdíjazás vagy lemondás következtében már közigazgatási úton elboesáttatik és csakis akkor, ha a szolgálati viszony közigazgatási úton ekként már megszűnt, nyilhatik meg a közigazgatási biróság előtt az alkalom arra, hogy a szóban forgó és igazgatási úton már megállapított tények alapján a nyugdíjjogosultság tárgyában határozhasson. Ebből következik, hogy a közigazgatási biróság hatáskörét az 1896: XXVI. t.-cz. 17. §-álioz képest azon az alapon sem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjjogosultságnak, mint a közigazgatási bírósághoz tartozó főkérdésnek a szolgálatképtelenség kérdése olyan előkérdése, melynek előzetes vagy együttes elbírálása nélkül a főkórdés el nem dönthető, mert