Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

1896 : XXVI. T.-CZ. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÜGYEK. 747 már közigazgatási úton elbocsáttatik és csakis akkor, ha ilyen Torvenytények valósággal fenforognak, nyilhatik meg a közigazga- hatósági tási bíróságra nézve annak az alkalma, hogy a szóbanforgó "flyek ós megállapított tények alapján a nyugdíjjogosultság tárgya- §. 1. ban határozhasson. " TikryénykatáEbből következik, hogy a közigazgatási bíróság hatás- sá9l alkalma körét az 1896: XXVI. t.-cz. 17. §-ához képest azon az ala- szolgálat pon sem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjjogosultságnak, képtelenségémint a közigazgatási bírósághoz tartozó főkérdésnek, a szol- nek és cz ala gálatképtelenség kérdése olyan előkérdése, melynek előzetes Pon y "9dlJa vagy együttes elbírálása nélkül a főkérdés el nem dönthető, sásának kérmert a nyugdíjazás ténye és a nyugdíjra való jog nem az dése a}óz' előkérdés és a főkérdés, hanem az előzmény és a követkéz- igazgatási bt mény viszonyában vannak egymással, a melyek mindegyiké- rósáu hatásben a két különböző hatóság egymástól függetlenül külön körébe nem határozhat és mert ebben az ügyben csak egy kérdés, t. i. tartóz a szolgálatképtelenség lévén a panasz és igy a vita tárgya, főkérdésről és előkérdésről nem is lehet szó. Hogy a törvény vonatkozó rendelkezésének a közigazgatási bíróság határozatában vitatott kiterjesztő értelmezése ki van zárva, egyenesen kijelenti azt az 1896: XXVI. t.-cz. alapjául szolgált kormányjavaslat (1893. nov. 21. 1892—1897. képviselőházi irományok XIV. kötet 315. 1.) indokolásának ide vonatkozó része, mely szószerint igy szól: .,Nehogy az állami tisztviselők . . . ezen jogaik tekintetében védelem nélkül maradjanak: indíttatva éreztem magamat, hogy ezúttal a közigazgatási bíróságok hatáskörének az állami nyugdíjazási ügyekre való kiterjesztését javaslatba hozzam a törvényjavaslatban. Ugyanezen szempont vezérelt a bíróság joghatóságának a községi, törvényhatósági és iskolatanitói nyugdíjazási ügyekre vonatkozó megállapításánál is, melyek közül az előbbiek az általános nyugdíjtörvény mintájára alkotott szabályrendeletekben, az utóbbiak pedig külön törvényben nyerték meg a kívánatos rendezést. A törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezései szerint nyugdíjazási ügyekben a bíróság joghatósága csak az igényjogosultság, az ellátás vagy részeltetés összegének megállapítására és a már élvezett ellátásnak ideiglenes felfüggesztésére vagy végleges megvonására terjed ki. Önként értetik, hogy a bíróság, midőn jogot nyer arra, hogy az igényjogosultság és a mérték felett döntsön, egyszersmind az azok megállapításának alapjául szolgáló körülmények, különöse:, pedig a személyi és tárgyi nyugdíj képesség és az ellátásra jogosító szolgálati idő vizsgálására és megállapítására is fel lesz jogosítva. Azon kérdés eldöntése ellenben: vájjon beállottak-e a nyugalombalépés vagy küldés feltételei és időpontja, a bírósági hatáskörből mindenesetre ki volt zárandó." Abból a körülményből, hogy az indokolásnak ez a része az állami tisztviselők nyugdíjazási ügyeiről szóló ren-