Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK II. Törvény- képen az a kérdés az eldöntésnek a tárgya, hogy H. J. szolhatósági gálatképtelenségének megállapítása és ehhez képest nyugügyek. dijazása helyesen történt-e. Már pedig annak a kérdésnek a 45. §. l. megbirálása, hogy a törvényhatósági alkalmazott szolgálatTörvényható- képtelensége beállott-e már vagy nem, az igazgatási hatóságai alkalma-gok végérvényes döntése alá tartozik és mint ilyen, az 1896: zott szolgálat- XXVI. t.-cz. 45. §-ának 1. pontja alapján a közigazgatási képtelenségé- bíróság hatáskörébe uem vonható. nek és ez ala- A 45. §. a törvényhatósági tisztviselő nyugdíjazásának ponnyugdija-ügyéi nem általánosságban, hanem ennek az ügynek csak zásának kér- egyes kérdéseit, nevezetesen csak annyiban utasítja a közdése a köz- igazgatási bíróság hatáskörébe, a mennyiben az a kérdés igazgatási bi- válik vitássá, hogy az alkalmazottnak jogos igénye van-e az róság hutás- ellátásra, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg körébe nem illeti meg őt, a nyugdíjazás ügyében felmerülő többi kérdés tartozik, és igy a szolgálatképtelenség megállapításának és ezen az alapon a nyugdíjazás elrendelésének a kérdése tehát a bírósági hatáskörből ki van zárva. Azt a felfogást, hogy a 45. §. 1. pontjának tartalma szerint a vitás javadalmi kérdések egész anyagának elbírálása lenne a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalva, ennek a pontnak a szövege nem csak nem támogatja, hanem annak határozottan ellentmond azzal, hogy csak egyes kimerítően (taxatíve) megjelölt kérdéseket utal a bíróság hatáskörébe, a kimerítő megjelölésnek pedig nem lenne helye akkor, ha a javadalmi kérdés egész anyaga lenne birói hatáskörbe utasítva. Nem alapos itt a közigazgatási bíróságnak az az érvelése, mely szerint a törvénynek az előbbiekben kifejtett értelmezése mellett ebben az esetben a jogvita maga is bírói védelem kizárásával nyerne végérvényü eldöntést, más esetben pedig a bírói hatáskör csak az igényelhető javadalom számszerű összegének megállapítására s a megállapítás számviteli ellenőrzésére terjedhetne ki, mert egyrészről a most szóban levő esetben olyan jogvita, a mely bírói döntés tárgya lehetne, nincsen, mert más részről a törvénynek fentebb ismertetett értelme mellett is lehet helye a nyugdíjjogosultság kérdésében birói döntésnek, pl. akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vájjon betöltötte-e az illető a nyugdíjra jogosító szolgálati időt, rryugdijképes állásban volt-e (P. városi nyugdijszab. 1. §.), szolgálata megszakítás nélkül folytonos volt-e, (u. ott 5. §.) stb. A közigazgatási bíróságnak tehát kétségkívül joga van abban a kérdésben határozni, hogy megilleti-e a törvényhatósági tisztviselőt a nyugdíjigény, ámde annak, hogy ez a kérdés felmerülhessen, olyan előzményei vannak, a melyeket csak közigazgatási, illetőleg fegyelmi úton lehet eldönteni. Ilyen előzmények azok a tények, a melyek miatt az illető törvényhatósági tisztviselő a törvényhatóság szolgálatából fegyelmi úton vagy nyugdíjazás, lemondás következtében