Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

716 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Egyéb polgári élni kiván; mert végre ugyanazon törvényszakasz utolsó v "gyek. bekezdése értelmében az anyai hitelezői által igénybe vehető Ozvcqyi ha- jövedelemfelesleget a gyámhatóság van hivatva megállapítani, szonéh-ezct s azon körülmény, hogy a kiskorúak vagyonára az özvegyi zár alá vételé-jog bekebelezve van, az anyának kiskorú gyermekei irányáré/ gomhiok ban fennálló tartási kötelességét meg nem változtatja. kirendelése. j± borosjenői kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1896. évi október hó 7-én 4943. tkvi sz. a. hozott végzésével az árvaszék megkeresésének teljesítését megtagadta; mert ha a végrehajtási eljárás folyamán akár a kiskorúak, akár harmadik személy érdeke veszélyeztetik, a végrehajtási törvény megfelelő szakaszai előírják, hogy ezen érdek mi módon, és milyen formában, továbbá mely időben érvényesíthető : mert továbbá az árvaszéknek megkeresvénye a törvényben előirt kellékeknek meg nem felei. Ezek szerint jelen ügyben azon kérdésre nézve, vájjon a gondnok kirendelése a bíróság vagy az árvaszék hatáskörébe tartozik-e, hatásköri összeütközés esete merült fel. Az özvegyi jog alapján az özvegy benmarad férje javaiban oly czélból, hogy azokat kezelje, és azokból mind ő, mind pedig gyermekei megéljenek. Ott tehát, hol gyermek van, az özvegyi jog nem tisztán az özvegy eltartását czélzó, hanem a tulajdonos gyermekek érdekét természetszerűleg leginkább szivén viselő anyának a gyermekek eltartása, nevelése és vagyoni érdekeinek előmozdítására adott vagyonkezelési jog, a mely kezelési jog, ha férje vagyonát pusztulni hagyná, törvényeink értelmében tőle meg is vonható. Oly esetben tehát, midőn a vagyon jövedelmének előnyeiből az özvegy a gyermekeket kizárni akarná, vagy ha a vagyon hasznaira az özvegy hitelezői által végrehajtás vezettetik, szükségkép fel kell merülni annak a kérdésnek, hogy mennyit tartozik abból az özvegy a gyermekek fentartására és nevelésére fordítani. Ezeknél fogva a jelen ügyben az 1877. évi XX. t.-cz. 35., illetőleg 25. §-ának esete forog fenn, a mely szakasz az 1881. évi LX. t.-cz. 208. §-ában a gondnoki kirendelésre nézve foglalt általános rendelkezéssel szemben kivételes rendelkezést foglal magában, és a mely szakasz értelmében azon esetben, ha a gyámhatóság ebbeli jogával élni kiván, a gondnokot a gyámhatóság van jogosítva kirendelni. Minthogy pedig az árvaszék kijelentette, hogy gondnokkirendelési jogát gyakorolni kívánja: ezen jogot a felhozottak alapján az árvaszék hatáskörébe tartozónak kellett megállapítani.