Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

52 KÖTELMI JUIÍ. Szerződés. se\ elfogadott kötelezettségének eleget nem tesz, már pedig Kötbér. az? h0gy ez az eset bekövetkezett, kétségtelen abból a körülményből, hogy a felebbezési bíróság felperes terhére az 1898. évi szerződési munkabéri átalányösszegből az akkor nem teljesített vállalati munkák czimén 1006 korona 7 fillért levont és igy alperes a 2000 korona óvadékot kötbér gyanánt megtarthatja. Ez a panasz alaptalan; mert a felebbezési biróság részéről alakilag és tartalmilag valódinak elfogadott .-1) alatti okirat szerint felek a vállalati szerződést az 1898. évi január hó 1-ső napjától kezdődő 6 évre akként kötötték meg, hogy felperes köteles az alperes építményeinek állandó jókarban tartását teljesíteni ós ennek fejében alperestől évenkint 8000 korona átalányösszeget kap munkabérül; azonban a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott téi^állás szerint a felek azt a szerződést kölcsönös megegyezéssel és az 1899. évi január hó első napján kezdődő hatálylyal felbontották, már pedig ilyen esetben a szerződésnek addig nem teljesítése czimén a teljesítés, esetleg csak a tényleges ellenérték számbavétele követelhető, ellenben kár vagy kár természetű és egyéb igény, tehát a kötbér is utólag csak akkor, ha ezekhez való igény a szerződés ama felbontása alkalmával kifejezetten fentartatott: ámde a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint az A) alatti szerződésnek ama felbontása minden fentartás nélkül történt és igy alperes a kötbérhez igényt utólag nem tarthat . . . (900. szept. 11. I. Gr. -276.) 19565. Curia: Megtámadják alperesek a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét, a mely szerint kötbér czimén beszámítási kifogásuknak hely nem adatott; ámde alperesek részéről ez iránt felhozott panasz sem alapos. Téves ugj-an a felebbezési bíróságnak az az indokolása, hogy alperesek az utólagos teljesítést a kötbér iránt igényük fentartása nélkül elfogadván, már ez okból a kötbért nem követelhetik; mert a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint alperesek a követelt kötbér összegének megfelelő munkabért felperesnek még nem fizették ki, hanem ezt visszatartották; ilyen körülmények között pedig alperesek a kötbérhez való érvényesítési szándékukat addig, míg tőlük a visszatartott összeg meg nem követeltetett, kinyilatkoztatni nem tartoztak (hasonló értelemben döntött a Curia 1897. G. 607, és 1900. G. 29. számok alatt). Téves alpereseknek is a felülvizsgálati kérelmükben felhozott az a jogi érvelése, hogy annak megjelölése, vagy a kötbér kikötéséhez minő érdekük volt fűzve, a kötbérhez való jogosultságukat egyáltalában nem érinti; mert a kötbér kikötésénél az azzal kaj)csolatos vagyoni érdeknek megjelölése nem szükséges ugyan, de az a kikötés önálló szerződés jellegével nem bírván és már a létesített szerződés biztosítására szolgálván, magából a főszerződésből kell kitűnni annak az érdeknek, a melynek biztosítására a kötbér kiköltetett és ennek