Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

694 MINISTBRTANÁGSI HATÁROZATOK I. Hagyatéki A hagyatéki tárgyaláson létesült megállapodásokat, ügyek. valamint az emiitett szerződést Pest-Pilis-Solt-Ki s-Kunmegye A hagyatéki árvaszéke az 1901. évi január hó 8-án 37450/900. sz. a. eljárásban el- hozott határozatával a kiskorúak részéről jóváhagyta, megfőtt ingatlan, kereste azonban az ócsai kir. járásbíróságot, hogy K. Györgynó .4 vevő meg- vevőt a szerződés hagyatékbirósági jóváhagyása előtt a vételszámoltatása. árra nézve számoltassa meg, tőle a még hátralékos vételárat, illetve abból a kiskorúak illetőségét kívánja be s az árvaszéknek küldje meg, mert a szerződés gyámhatósági jóváhagyása csak a vételár teljes lefizetése esetében érvényes. Az ócsai kir. járásbíróság 1901. évi január hó 29-én 1899. O. 29/16 sz. a. végzése szerint a megkeresésnek nem tett eleget, mert a hagyatéki bíróság hatásköréhez csupán a hagyatéki vagyonra vonatkozólag az 1894. évi XVI. t.-cz. 15. §-ában meghatározott biztonsági intézkedések megtétele és ugyanazon törvény 90. §-ának megfelelően a hagyatéki vagyonhoz tartozó kint lévő követelések behajtására ügygondnok kirendelése tartozik, mig ellenben a kiskorúakat érdeklő pénzösszegeket a kötelezettektől bekivánni és egyes harmadik személyeket ilyen összegekre nézve megszámoltatni a gyámhatóság illetékes. Az árvaszék — az 1901. évi márezius hó 26-án 4680/árv. 901. sz. végzése szerint — szintén nem tartotta magát illetékesnek, mert az eladás a kizárólag birói hatáskörbe tartozó örökösödési eljárással szoros kapcsolatban van, a bíróság a czélból, hogy az ingatlant a vevőnek átadhassa s a tulajdonjog bekeblezését elrendelhesse, vizsgálni köteles, hogy a vevő a vételárat lefizette vagy elszámolta-e s mert végre akkor, ha kiskorúak érdekelve nincsenek, az árvaszék a hagyatékba, esetleg az eladásba be sem folyik. Ehhez képest az ócsai kir. járásbíróság és Pest-PilisSolt-Kis-Kunmegye árvaszéke között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéséül az árvaszék hatáskörét kellett megállapítani. Az 1894. évi XVI. t.-cz. 94. §-ának világos rendelkezése szerint abba, hogy az átadás előtt magánkézből eladott ingatlan az örökhagyó nevéről közvetlenül a vevő tulajdonául kebeleztessék be, a bíróságnak beleegyezése csak annak igazolásául szükséges, hogy az elidegenítés az ahhoz hozzájárult személyeken kívül más személyeknek az örökösödési eljárásban figyelembe veendő érdekét nem érinti. Annak a kérdésnek a megbirálásában tehát, hogy a bíróság ezt a beleegyezést megadja vagy megtagadja-e, kizárólag az örökhagyó képviseletének szempontja irányadó; ebből a szempontból pedig közömbös ós így a bíróságra nem tartozik annak a vizsgálata, hogy a vevő az adásvevési szerződésben foglalt feltételeket telj esitette-e vagy nem, tehát nem tartozik a bíróságra a vevő kötelezettségének érvényesítése sem. Ez akkor, ha a felek nagykorúak, maguknak a feleknek, ha