Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

HAGYATÉKI ÜGYEK. 673 127.* Az a körülmény, hogy szabadságvesztésbüntetésre Hagyatéki itélt egyén van a hagyatékban érdekelve, a gyámhatóság beavatkozási jogát nem állapítja meg. veszUsrlüélt Az 1877 : XX. t.-cz. 28. §-ának d) és e) pontja egyén hagya. alapján elrendelt gondnokság a cselekvőképességet téki ügye, nem korlátozza. cselekvőképesAz atyán elkövetett bűntett az öröklés fonalát nem sé9e> oroUesl .... joqa. szakítja meg. (1887. április 30.) A kir. ministerium a néhai V. István zalai lakos hagyatéki ügyében Somogy vármegye árvaszéke és a tabi kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetben határozott: A jelen ügyben a további eljárás birói útra tartozik. A tabi kir. járásbíróság két okból vélte a jelen ügyben az örökösödési eljárást az árvaszék hatáskörébe tartozandónak: 1. mert Y. Imre atyját agyonütötte, következőleg ezen örökhagyó után ezen bűntett miatt nem ő, hanem az örökhagyó unokája, V. Imrének kiskorú József nevü fia van az örökösödésre hivatva: 2. mert V. Imre életfogytig tartó fegyházra Ítéltetvén, részére az árvaszék által az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ának e) pontja értelmében gondnok rendeltetett ki s e szerint gondnokolt lévén érdekelve, az örökösödési eljárás vezetése nem tartozik a bíróság hatásköréhez. Az első indok ellenkezik a magyar örökösödési jog jelenleg fennálló elveivel, mert nincs törvény, vagy törvényerejű jogszokás, mely azt rendelné, hogy a törvényes örökösödés fonalát csupán az atyán elkövetett bűntett megszakítaná. A hármaskönyv csupán két büntettet emlit, a melyek miatt az örökség fonala megszakittatott és ezek a felségsértés és hűtlenség bűntettei. (H. K. I. 16. cz. 1., 2. §-ai.) A második indok sem állhat meg. Az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ának cl) és e) pontja alapján elrendelt gondnokság ugyanazon törvényczikk 38. §-ának utolsó bekezdése értelmében a gondnokoltnak cselekvési képességét nem korlátozza. A 28. §. d) és e) pontjai alapján rendelt gondnokság tehát lényegesen külömbözik az a), h) és c) pontok alapján elrendelt valóságos gondnokság alá helyezéstől, mely a cselekvési képességet nem tűrő képviseletről intézkedik. A 28. §. d) és e) pontjai alapján rendelt gondnok tulaj donképen csak ügygondnoki jelleggel bir, kinek hatáskörét a vagyonkezelés képezi, sőt az e) pont esetében gondnok nem is rendelhető ki, ha az elitélt megbízottat rendelt, Az 1877. évi XX. t.-cz. 28. §-ában felsorolt esetek között létező ezen elvi külömbségMárkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XIII. ^