Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

67i> MINISTERTANÁi SJ HATÁROZATOK I. Hagyatéki Ha — mint a jelen esetben — az egész hagyaték iránt ügyek. kimerítően intézkedő oly végrendelet maradt az örökhagyó Ha a végren- után, mely alaki tekintetben a törvény rendeletének megfelel deleti örökös és senki részéről kifogás alá nem vétetett: a végakarati nagykorú, bár intézkedés szerint hallgatással mellőzött és örökösödési igényt az igényt nem nem támasztó oldalági törvényes örökösök a hagyatéki ügytámasztó ro- ben érdekelteknek nem tekinthetők, ennélfogva a jelen ügykonokköztkis-ben az 1877: XX. t.-cz. 243. §-ában jelzett eset fenn nem korúak is van- forogván, a gyámhatóság el nem járhat, hanem a kir. törnak biróiútra vényszéknek kell az önjogu általános örökös által az 1868: tartozik az LIV. t.-cz. 580. és 581. §-aihoz képest előterjesztett kérelem eljárás, alapján a további intézkedéseket megtenni. Végrendelke- Ha az örökhagyó vagyonáról végrendelettel rendes esetében delkezett: az a körülmény, hogy a halálesetfelvételi iv az. hogy atör- az örökhagyó törvényes örököseit ismeretlen tartózvény szerint kodásuaknak jelzi, sem a bíróság, sem a gyámhatóság öröklésre M- Y£SZ£r§\ hivatalos beavatkozást nem tesz szükségessé. vatottak isme- ^ rétien tartóz- (1887. május 10.)]" kodásuak, hivatalos be- A kir. ministerium W. Mária hagyatéki ügyében a avatkozást pozsonyi kir. törvényszék és Pozsony város árvaszéke között nem von maga támadt hatásköri összeütközés esetében kimondotta: után. Jelen hagyatéki ügy oly esetet nem képez, a melyben az árvaszék vagy a biróság az örökösödési tárgyalást hivatalból lenne köteles megindítani, mert örökhagyónak Pozsonyban 1879. évi ápril 4-én kelt végrendelete, illetve 1880. november 4-én kelt fiókvégrendelete szerint egyedüli örökösül özv. K. Gyuláné van megjelölve és igy feltéve, |hogy a halálesetfölvétel 8. pontjában emiitett törvényes örökösök valóban ismeretlen tartózkodásuak volnának is, mi a jelzett adatokból épen nem következik, ezek érdekében gyámhatósági, illetve gondnokhatósági beavatkozásra, tekintettel arra, hogy az örökösödés által az alakilag teljesen kifogás nélküli végrendelet szerint érdekelve nincsenek, szükség nem forog fenn és mivel az 1877: XX. t.-cz. 233. §-ának 1. ós 2. pontjában felsorolt egyéb esetek sem forognak fenn, az árvaszék: hatásköréhez ezen örökösödési ügy tárgyalása utasítható nem volt. De nem lehetett ezen ügyben az örökösödési eljárásra a biróság hatáskörét sem megállapítani, mert olyan eset sem forog fenn, mely az 1868: XIV. t.-cz. 560. §-ánál és az 1877: XX. t.-cz. 233. §-ának 3. pontjánál, illetve 257. §-ánál fogva a hagyatéki biróságnak hivatalból való beavatkozását szükségessé tenné.