Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

668 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Hagyatéki mert az 1877: XX. t.-ez. 257. §-a, melyre a bíróság saját ügyek. tárgyi illetékességének leszállítása iránt hozott végzésben hivatkozott, csak akkor alkalmazandó, ha távollevőkről van szó, nem pedig akkor, ha — minta jelen esetben — az örökösök ismeretlenek vagy örökös egyáltalában nem létezik. 122.* Az örökösnek Ha oly örökös van érdekelve, a ki a halálesetgyámhatóság fölvételi iven tévesen szerepel mint gyámhatóság alá alá tartó" ó egyénként"a tartozó egyén, az eljárás birói útra tartozik. halálesetfelvé- (1893. évi szeptember 22. 1893. évi 34.379. I. M. sz.) teli iven téves . . . kitüntetés ^ ™* M^nisterium néhai D. András helczmanóczi volt lakos hagyatéki ügyében a gölniezbányai kir. járásbíróság és Szepes vármegye árvaszéke közt felmerült hatásköri összeütközés esetét 1893. évi szeptember hó 22. napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a alapján következőleg határozott: a jelen ügy elintézése a biróság hatáskörébe tartozik. Indoholc: D. András 1886. évi márczius 31-én rendes lakhelyén Helczmanóczon ingó s ingatlan vagyon és végrendelet hátrahagyásával meghalt. Özvegy és három gyermek maradt utána, mely utóbbiak atyjok halálakor 24. életévüket mindannyian betöltötték volt; de közülök az egyik, névszerint D. Márta állítólagos bárgyúság miatt, mint gyámhatóság alatt álló szerepelt a haláleset-fölvételi ívben. Szepes vármegye árvaszékének megbízásából a lőcsei kir. közjegyző által tárgyalt ezen hagyatéki ügyben az érdekeltek közt az egyezség nem sikerülvén, a lőcsei kir. törvényszék 1887. évi márczius 24-én 1093. p. szám alatt hozott végzésével az örökhagyó végrendeletét megtámadó örököst Cs. szül. D. Annát perre utasította. E per során kiderülvén, hogy a fentnevezett D. Márta nem bárgyú, hanem önképviseletre jogosult, a felperes, miután D. Mártát nem saját személyében, hanem a képviseletére nem jogosult anyja képviseletében idézte perbe, keresetével ezúttal elutasittatott. Az emiitett per jogérvényes befejezése után az egyik örökös D. György a lőcsei kir. törvényszéknél 1893. évi 601. p. szám alatt iktatott folyamodványában, annak kiemelése mellett, hogy az érdekeltek közt barátságos egyezségre van kilátás, az iratoknak a gölniezbányai kir. járásbírósághoz való átküldését kérte a hagyaték folytatólagos tárgyalása végett. A hagyaték folytatólagos tárgyalására nézve a gölniezbányai kir. járásbíróság Szepes vármegye árvaszékét, az utóbbi viszont a kir. járásbíróságot tartja illetékesnek és így hatásköri összeütközés merült fel közöttük. ' Miután D. Márta, ki a perben megállapított tényállás