Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

HAGYATÉKI ÜGYEK. szerint önjogu, tévesen jegyeztetett beat yjánakhalaleset- Hagyaték, fölvételi ivébe gyámhatóság alatt álló személy gyanánt; miután "gyek. továbbá a többi örökösök sem állanak gyámhatóság alatt; Az örökösnek miután végül az örökösök egyike sincsen távol ismeretlen gyámhatóság helven: alá tartozó ennélfogva figyelemmel az 1877: XX. t. -cz. 233. §-ának egyénként a 1. és 2. pontjára, valamint 236. és 257. §-ára, néhai D. haláleset felvéAndrás hagyatéki ügyének folytatólagos tárgyalása nem tar-teli íven téves tozik az árvaszék hatáskörébe. kitüntetés. Ellenben a biróság tárgyi illetékességét ez ügyben azért kellett megállapítani, mert az egyik örökös D. György a lőcsei kir. törvényszéknél 1893. évi 601. p sz. alatt iktatott folyamodványában a hagyaték folytatólagos tárgyalását kérte és igy a hagyatéki biróság az 1868: LIV. t. -cz. 560. §-ának c) pontja alapján eljárni köteles. 123. * Hagyatéki ügyben, ha a kiskorú örökös az eljá- ^Kiskorú örörás közben nagykorúvá vált és ha az örökhagyó állitó- lc°snagykorulag gyenge-elméjü özvegyet hagyott hátra, az eljárás ókígg en a biróság hatáskörébe tartozik. ge-elméju ÖZ(1894. július 17. 1894. évi 27. 766. I. M. ?z. ) vegy hátrahagyásaesetében A kir. ministerium a Pakson 1885. évi szept. 25-én az eijárás a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt S. János hagyatéki biróság ügyében Tolna vármegye árvaszéke és a paksi kir. járásbiró- hatáskörébe ság között fölmerült hatásköri összeütközési esetet 1894. évi tartozik július hó 17. napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, a következőleg határozott: A jelen ügyben az eljárás a biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Néhai S. János hagyatéki ügyében Tolna vármegye árvaszéke 1893. évi decz. 1-én 19. 349. sz. a. hozott határozatával a hagyatéki iratokat további eljárás végett a paksi kir. járásbírósághoz átküldötte abból az okból, mert a hagyatékban érdekelve volt kiskorú örökös S. János időközben nagykorúságát elérte. A most nevezett nagykorú örökös pedig a paksi kir. járásbirósághoz 1894. évi jan. 10-én 138. sz. a. beadott folyamodványában a hagyatéki eljárásnak folytatását kérelmezte. A paksi kir. járásbíróság 1894. évi febr. 28-án 867. sz. a. hozott végzésével, tekintettel arra, hogy az örökhagyónak özvegye, született T. Erzsébet gyengeelméjü s ennek özvegyi joga folytán a törvényen alapuló érdekei a hagyaték letárgyalása alkalmával az 1868: LIY. t. -cz. 560. §-ának a) pontja daczára megóva nem lettek és hogy a hagyaték állaga