Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

656 MINISTERTANÁCöi níiiAmiuti i. Hagyatéki hatásköri összeütközés esetét 1901. évi február hó 27. nap­ügyek, ján tartott tanácsában az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján Az írná. évi vizsgálat alá vévén, következőleg határozott: XVI. t.-cz. Ezen ügyben a további eljárás a bíróság hatáskörébe hatálybalépte tartozik. fü.me9hindi~ Indokok: A Szatmárt 1878. évi október 26-án kiskorú IHQA9£-TTVT örö^ös hátrahagyása mellett elhalt özvegy K. Lajosné szüle­t ll i tett Gy' Krisztina után Szatmár város árvaszéke 1542/1878. .-ez. a a ma- gz a hozott végzésével a hagyatéki eljárást meginditotta és miután az örökösök között ellentétes igények merültek fel, 125/1879. sz. a. hozott végzésével a hagyatéki iratokat az 1877. évi XX. t.-ez. 255. §-a alapján a szatmári kir. törvény­székhez áttette. A nevezett törvényszék 6731/1879. számú végzésével ugyan perre utasitó végzést hozott, a perre utasítóit G. Jánosné született K. Krisztinának elhalálozása után azonban a most nevezett jogutódainak kérelmére a hagyatéki iratokat az egyik jogutódnak meg nem idézése és az egyességi tár­gyalásban részt nem vétele miatt, emez akadálynak elhárí­tása és az egyességnek újbóli megkísérlése czéljából 331/1879. szám alatt hozott végzésével az árvaszékhez visszaküldötte. Az árvaszéknól 1880. évi január 17-én megtartott tár­gyalás alkalmával G. János mint kiskorú gyermekeinek tör­vényes képviselője ellentétes igényeiről lemondott ós bele­egyezett abba, hogy a hagyaték örökhagyó végrendelete értel­mében rendeztessék; mire az árvaszék a hagyatéki eljárást folytatta, illetőleg azt az örökösök kérelmére a hagyatéki kö­vetelések behajtásáig és a hagyatéki vagyon értókesitéséig 912/1892. sz. a. hozott végzésével függőben tartani rendelte; ezeknek megtörténte után pedig 1898. évi október 28-án 1665. sz. a. hozott végzésével a hagyatéki eljárást újból folya­matba tette s a hagyaték állagának s az öröklési jog meg­állapítása végett az iratokat a szatmári kir. közjegyzőnek kiadta, ki előtt az ügy az 1899. évi január 27-én, június 17-én és 1900. február hó 27-ón megtartott tárgyalások alkalmával az örökösök által egyezségileg elintéztetett. Ezen egyeszséget Szatmár város árvaszéke az í isme­retlen helyen távollevő K. István érdekében 569/900. sz. a. hozott végzésével jóváhagyta ós a hagyatéki iratokat azon megkereséssel küldte át Nagy-Károly város árvaszékéhez, mint a hagyatékban szintén érdekelt kiskorú Sch. Károly gyámhatóságához, hogy az egyezség jóváhagyása után az iratokat további illetékes eljárás végett a szatmári kir. járás­bírósághoz tegye át, mely az 1894. évi XVI. t.-cz. 6. §-a és az 1895. évi 43.195. számú igazságügyministeri rendelet 3. §-a értelmében a hagyaték átadására illetékessé vált. A szatmári kir. járásbíróság az iratok beérkezése után 1900. évi május 16-án Ö. 278/2. sz. a. hozott végzésével

Next

/
Thumbnails
Contents