Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. az iránt szóbelileg történt kijelentése, hogy ama csatornákat ő fogja fentartani, az előbbi panaszpontban kifej tettekhez kévést az írásbeli szerződéssel ellentétes voltánál fogva és a létesült ujitás következtében szintén hatálytalan. Felperesnek ez a panasza nem bir megállható alappal; mert az Írásbeli szerződésben utalás van ugyan arra, hogy alperesek a bérlemény fekvését, terjedelmét és minőségét ismerik és hogy bérleengedésnek semmi körülmények között sincs helye, továbbá az Írásbeli szerződésben az évi bér nem holdak szerint, hanem 550 forint összegben a bérlemény területi nagyságára való egyenes vonatkozás nélkül, tehát átalányösszegben van megállapítva; azonban az írásbeli szerződésben a vízlevezető csatornák fentartásáról nincs intézkedés és nem foglaltatik kifejezetten az sem, hogy haszonbérbeadó a bérlemény valamely meghatározott terideti nagyságáért jót nem áll: ilyen körülmények között tehát tekintettel arra, hogy a haszonbérlőnek a haszonbérbeadó ellen az utóbbi részéről az elvállalt szerződési kötelezettség nem teljesítése vagy szerződési kikötés nem teljesülése alapján támasztható igénye jogilag nem bérleengedés, az írásbeli szerződés tartalmával nem ellenkezik az, hogy V. János a vízlevezető csatornák fmtartását magára vállalta és a bérlemény meghatározott területi nagyságáért jót állott: mert továbbá a szerződésnek okiratba foglalása nem zárja ki <oinak a bizonyítását, hogy az okirat a szerződő feleknek valódi akaratát és ennek egységesen történt kijelentését nem tartalmazza; már pedig a szerződést a feleknek valódi elhatározása és ennek egységesen történt kijelentése alkotja és a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint V. -Jánosnak az volt az alperesek által is elfogadott és ügyletileg kifejezett akaratelhatározása, hogy ő az illető csatornákat önköltségen tartja fenn és a bérleménynek 83 holdban meghatározott területi nagyságáért jót áll; és mert a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg nem támadott tényállás szerint V. Jánosnak, kivel alperesek a haszonbérleti szerződést 6 évre megkötötték, felperes lett az örököse; következésképeii Y. Jánosnak az 1894. évben, tehát az első bérleti évben történt halálával, ellenkező kikötés hiányában, a haszonbérleti szerződés nem szűnt meg, hanem e szerződésből V. Jánost illetett jogok és kötelezettségek felperesre változatlanul átszállottak; az írásbeli szerződésre „pótponf1 czime alatt V. János halála után a peres felek részéről reávezetett az a nyilatkozat pedig, hogy az 1895. évi január 1-ső napjától kezdődőleg az évi bér 500 forint lesz és egyébként a szerződés változatlanul marad, az ujitás jogi természetével nem bir, hanem jogilag a már létező szerződésnek a bérre nézve csak módosítása és egyébként megerősítése; és igv ujitás létre nem jővén és az illető záradék V. Jánosnak szóbelileg történtnek elfogadott lekötelezését kifejezetten nem érintvén,