Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

CSELÉD! SZOLGALAT tehát a szerződésnek cselédszerzódési természetén nemCselédi szol változtat. , ?a'a* 7.4 követelés (1002. szeptember 13. 1902. évi 27.846. I. M.) jögi mivösiA kir. ministerinm kk. W. Péternek G. János elleni tése. 246 kor. és jár. iránti ügyéből a nagykikindai kir. törvény- Szolgálat feszek és Torontálvármegye perjámosi járásának főszolgabirája,ye&o/ követeti között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1902. évi bér nem kárszept. hó 13-ik napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, térítési kövezz 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján következőképen hatá- telés. rozott: Bérösszeg haEbben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság tározott kiköhatáskörébe tartozik. tésének Indokok: W.Péter a perjámosi járás főszolgabirája előtt hiánya. 1901. évi deczember hó 28-án azt panaszolta, hogy voll gazdája: G. János, lovrini lakos sem 40 koronán feliili eselédbérét, sem cselédkönyvét kiadni nem akarja, kérte panaszának tárgyalását. L9Ó2. január hó 18-án pedig azt adta elő, hogy ő mint cseléd szegődött be Gr. Jánoshoz, de rendes évi bér részére kikötve nem volt, hanem abban állapodtak meg, mint sógorok egymással. hogyG. dános neki olyan bért fog adni, a milyen bért felnőtl férfi cselédnek adni szokás, ha pedig addig marad G. -Jánosnál, amig a katonasor alól kikerül, G. János az igérte neki, hogy szolgálata bére fejében lovat és kocsit fog részére venni. Minthogy pedig két évig volt G. János szolgálatában, kérte, hogy két évi szolgálata dijául részére megfelelő kártéritési összeg állapittassék meg és pedig óvenkint 100 korona készpénz és 10 pozsonyi mérő buza. A főszolgabíró 1902. évi január 18-án 7461/902. sz a. hozott határozatával a feljelentést a tárgyalási jegyzőkönyvvel együtt az 1876: XIII. t.-cz. 119. §-a alapján eljárás végett a billédi kir. járás bírósághoz tette át, mert W. Péter kártéritési igényt támasztott a szolgálati szerződési viszonyból folyólag volt gazdája ellen 200 korona készpénz és 20 pozsonyi mérő buza iránt. W. Péter a kir. járásbíróság előtt cselédbér követelését két évre 200 korona készpénzben, 160 korona értékű 20 pozsonyi mérő búzában, 40 korona értékű 4 pár alsó ruhában, 2 korona értékű 2 drb kötényben, összesen 402 korona értékben számitotta fel, a melyre az alperes neki 156 koron át érő ruhaneműt adván, az alperesnek 246 koronában elmarasztalását kérte. A kir. járásbíróság az 1902. évi márczius hó 26-án 1902. Sp. 35 3. sz. a. hozott végzésével az alperes pergátló kifogásának helyt adva, a bíróság illetékességét leszállította ós a pert megszüntette, mert felperes követelése cselédbénv irányul, a felperes, ki kikötött — bár számszerűen meg nem határozott — bér ellenében személyes és folytonos szolgálatok teljesítésére kötetezte magát, cselédnek tekintendő és az