Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

32 DOLOGJOG. A zálogjog és itélet szerint T. -Jánosnak követelése a nála kézizálogként a jelzálogjog..]evő ékszerek visszaadásának feltétele ellenében fizetendő ki, Alzálogjog. kj nem tűnik, kétségtelen tehát, hogy a másodrendű alperes akkor, a mikor az alzálogjogot szerezte, sem a telekkönyvből, sem pedig a bejegyzések kiegészítő részét képező telekkönyvi iratokból meg nem győződhetett arról, hogy a letiltott követelés feltételhez van kötve. A végrehajtási zálogjog és az annak alapul szolgált végrehajtási iratok tartalmával szemben pedig arra nézve,, hogy a követelés nem feltétlen marasztaláson alapszik, kételyei nem lehettek s igy a köteles óvatosság sem utalta arra, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló Ítéletet a per birájánál betekintse. Minthogy továbbá felperes azt sem bizonyította, hogy a másodrendű és harmadrendű alperesek a fentebb megjelölt feltétel fenforgásáról az alzálogjog szerzése idejekor valamely más módon szereztek tudomást, az alzálogjogot a másodrendű alperes, illetve ettől ennek jogutóda harmadrendű alperes a nyilvánkönyvben bizva, jóhiszemüieg szerezte, ellenük tehát a birói Ítéleten alapuló, de a telekkönyvbe be nem jegyzett azon tény, hogy T. János követelése az emiitett feltételtől függ, hatálylyal nem bir s igy velük szemben a zálog, illetve alzálogjog törlése csakis feltétlen fizetés ellenében követelhető. Ennek ellenére felperes a fizetést csakis a kézizálog visszaadása ellenében volt hajlandó teljesiteni, a fizetésnek ezt a módját azonban másodrendű alperes a kifejtettek alapján jogosan utasította vissza. Ily körülmények között a fizetést a tartozásnak birói letétbe helyezése sem pótolván, ennek ellenében másod- illetve harmadrendű alperesek a keresetben kért törlés tűrésére kötelezhetők nem voltak. (901 okt. 2.1956.) — Curia: Helybenhagyja. (902. febr. 25. 7277/901.) Végrehajtás 19540. Budapesti törvényszék: Alperes köteles tűrni, hogy utján szerzett Budapest főváros pesti részének 12,926. számú telekkönyvi alzálogjog. betétében foglalt s az ő nevén álló ingatlanból az ezen ingatlanra S. Gyula és V. Sándor javára a 6080/97. számú végzéssel 1700 forint tőke és járulékai erejéig bekebelezett zálogjog alapján Sz. Gyula jogán felperes 850 forint tőke stb. erejéig magát végrehajtás utján kielégíthesse. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy az ingatlanára S. Gyula és V. Sándor javára 1700 forint tőke és járulékai erejéig bekebelezett zálogjog alapján tőle felperes mit sem követelhet, egyrészt azért, mert a bekebelezett követelést a jelzálogos hitelezők sem igényelhetnék, mivel szerződéses kötelezettségüknek eleget nem tettek, másrészt azért, mert bekebelezett követelésüket váltókkal kiegyenlítette ; nem egyéb, mint a bekebelezett zálogjognak utólagos hatálytalanság czimén való megtámadása.. A telekkönyvi rendtartás 155-ik §-a értelmében az ilyen megtámadás nem válhatik sérelmére oly harmadik személyeknek, a kik a telekkönyvben bizva, a megtámadott jogra további jogokat szereztek. Minthogy pedig az itt szóban forgó