Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

49S MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Utugyek. közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani, mert Vton levőhidugy abban a kérdésben, hogy a hid előbbi helyén maradjon-e önhatalmú vagy onnan elhelyeztessék, mint abban a kérdésben, hogy szétrombolása az úton lévő hidnak önhatalmú szétrombolása az 1890 : Í. t.-cz. 125. §-ába ütköző kihágásnak tekintendő-e és az illető az okozott kár megtérítésére mennyiben köteles, az 1890 : 1. t.-cz. 102., illetőleg 151. §-a értelmében a közigazgatási hatóságnak kell határozni. 14. Út felszán- Az alperes földjén át a felperesek erdejéhez vetasa és heve- zefá ^s 35 év óta használt tít felszántása és bevetése miatt indított ügyben az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik. (1901. november 16. 36809/1891. I. M. sz.) A kir. ministerium a felsőszalóki volt úrbéreseknek B. Ignáez elleni útügyéből a lőcsei kir. törvényszék és a szepesváraljai járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1901. évi november hó 16-ik napján tartott tanácsában tárgyalás alá vévén, az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a alapján következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az elj kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok. A felső-szalóki volt úrbéresek képviseletében F. János és K. József 1900. évi július hó 25-én 1900. Sp. 477/1. szám alatt a szepesváraljai kir. járásbirósághoz beadott keresetükben azt adták elő, hogy B. Ignáez berzeviczi lakos az úrbéresek erdejébe vezető útból nyolez méter szélességű területet elfoglalt, felszántott és zabbal bevetett; minthogy pedig ezzel az úrbéreseket az erdei útnak békés haszonélvezetében megháborította, kérték az úrbéreseknek a haszonélvezetbe visszahelyezését és az alperesnek a költségben marasztalását. A kir. járásbíróság az 1900. évi deczember hó 7-én 1900. Sp. 477/3. szám alatt hozott végzésével az alperes pergátló kifogásának helyt adva, a pert megszüntette, mert a kérdéses út az alperes birtokán át vezetett a felperesek erdejéhez és a felperesek beismerték, hogy az mezei dülőút, a mezei dülőútakra vonatkozó intézkedések megtételére pedig az 1894 : XII. t.-cz. 36. §. 94. §. d), — 102., 103. §-ai értelmében a közigazgatási hatóságok illetékesek. A kir. járásbíróságnak ezt a végzését a lőcsei kir. törvényszék, mint felebbezési biróság a felperesek felfolyamodására az 1900. évi deczember hó 28-án 1900. E. 58. szám alatt hozott végzésével helybenhagyta, mert a felperesek beismerték, hogy a peres út dülőút, a melyen mind a két fél közlekedett; közös dülőútnak jogosulatlan elszántása ós