Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

ANYAKÖNYVI ÜGYEK. 483 az illető anyakönyvi bejegyzés lezárása és aláirása után tör- Anyakönyvi téntek, vagy a melyekre nézve a bejegyzés előfeltételét a fél ügyek, kivánata képezi, de a fél e kivánatát csak a bejegyzés le- Talált hullákzárása és aláirása után nyilvánította. Ellenben a birói kiiga- ra vonatkozó zitás utján elrendelt pótlás czélja az, hogy az anyakönyvi bejegyzés elbejegyzés azokkal az adatokkal egészíttessék ki, melyek az rendelése. anyakönyvi bejegyzés idejében már fenforogtak és az anyakönyvezésre nézve irányadó szabályok értelmében már akkor bejegyzendők lettek volna, de akár azért, mert a bejelentő vagy az anyakönyvvezető előtt ismeretlenek voltak, akár más oknál fogva az anyakönyvbe nem jegyeztettek be. Ilyen természetűek a talált hullákra nézve az anyakönyvezés után kiderített adatok is, tehát bejegyeztetésüknek elrendelése a halotti anyakönyvbe csak birói kiigazítási eljárás utján történhetik. Áll ez annyival is inkább, mert a talált hullákra nézve az anyakönyvezés után kiderített adatok a halotti anyakönyvi bejegyzésnek nemcsak pótlását, hanem módosítását vagy a halotti anyakönyvi bejegyzés egyes adatainak törlését is maguk után vonhatják. A mi végül az iratok fölterjesztése alkalmával a kir. járásbíróság részéről kifejezésre juttatott ama nézetet illeti, hogy az anyakönyvezés csak a talált hullák személyazonosságának megállapítása után lett volna — esetleg az 1894 : XXXIII. t.-cz. 18. §-ának alkalmazásával — eszközlendő, ez a nézet azért nem fogadható el, mert eltekintve attól, hogy gyakran még az idézett 1894: XXXIII. t.-cz. 18. §-ában említett három hónap eltelte után sem sikerül a talált hulla személyazonosságát megállapítani, az a nézet egyenesen ellenkezik az 1894 : XXXIII. t.-cz. 70. §-ának ama rendelkezésével, mely szerint abban az esetben, ha a talált hulla személyazonossága meg nem állapitható, a bejegyzést illetőleg a törvény 40. §-ának rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást, tehát az anyakönyvi bejegyzés nem hagyandó függőben, hanem a netalán később kiderítendő személyazonossági és egyéb adatok anyakönyvi bejegyeztetésének elrendelése az általános szabályokhoz képest a birói kiigazítási eljárásra hagyatik fenn. Mindezeknél fogva kimondandó volt, hogy a jelen ügyben a további érdemleges eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. 31*