Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

ANYAKÖNYVI ÜGYEK. 483 az illető anyakönyvi bejegyzés lezárása és aláirása után tör- Anyakönyvi téntek, vagy a melyekre nézve a bejegyzés előfeltételét a fél ügyek, kivánata képezi, de a fél e kivánatát csak a bejegyzés le- Talált hullák­zárása és aláirása után nyilvánította. Ellenben a birói kiiga- ra vonatkozó zitás utján elrendelt pótlás czélja az, hogy az anyakönyvi bejegyzés el­bejegyzés azokkal az adatokkal egészíttessék ki, melyek az rendelése. anyakönyvi bejegyzés idejében már fenforogtak és az anya­könyvezésre nézve irányadó szabályok értelmében már akkor bejegyzendők lettek volna, de akár azért, mert a bejelentő vagy az anyakönyvvezető előtt ismeretlenek voltak, akár más oknál fogva az anyakönyvbe nem jegyeztettek be. Ilyen ter­mészetűek a talált hullákra nézve az anyakönyvezés után kiderített adatok is, tehát bejegyeztetésüknek elrendelése a halotti anyakönyvbe csak birói kiigazítási eljárás utján tör­ténhetik. Áll ez annyival is inkább, mert a talált hullákra nézve az anyakönyvezés után kiderített adatok a halotti anya­könyvi bejegyzésnek nemcsak pótlását, hanem módosítását vagy a halotti anyakönyvi bejegyzés egyes adatainak törlé­sét is maguk után vonhatják. A mi végül az iratok fölterjesztése alkalmával a kir. járásbíróság részéről kifejezésre juttatott ama nézetet illeti, hogy az anyakönyvezés csak a talált hullák személyazonos­ságának megállapítása után lett volna — esetleg az 1894 : XXXIII. t.-cz. 18. §-ának alkalmazásával — eszközlendő, ez a nézet azért nem fogadható el, mert eltekintve attól, hogy gyakran még az idézett 1894: XXXIII. t.-cz. 18. §-ában említett három hónap eltelte után sem sikerül a talált hulla személyazonosságát megállapítani, az a nézet egyenesen ellen­kezik az 1894 : XXXIII. t.-cz. 70. §-ának ama rendelkezésé­vel, mely szerint abban az esetben, ha a talált hulla személy­azonossága meg nem állapitható, a bejegyzést illetőleg a törvény 40. §-ának rendelkezései nyernek megfelelő alkalma­zást, tehát az anyakönyvi bejegyzés nem hagyandó függő­ben, hanem a netalán később kiderítendő személyazonossági és egyéb adatok anyakönyvi bejegyeztetésének elrendelése az általános szabályokhoz képest a birói kiigazítási eljárásra hagyatik fenn. Mindezeknél fogva kimondandó volt, hogy a jelen ügy­ben a további érdemleges eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. 31*

Next

/
Thumbnails
Contents