Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DŐLÖGJÖG. 29 másaival teljes bizonyítást nyert azon tényállás, miszerint A zálogjog alperes oly ingatlanra nyert zálogjogot 3607/99. szám alatt a jelzalogj és vezetett végrehajtást 1571/901. szám alatt, mely nem a Jelzá^c végrehajtást szenvedett és adós V. Györgyné, hanem felperes érvénytek tulajdonát képezi, mert néhai V. Mihály volt dobrafalvi 91. s<#« " ll,h házszámu lakos hagyatéka rendelkezésénél a hasonnevű fel- donos szem peres telekkönyvi tulajdonát képező kereseti ingatlan is a tyében w hagyatéki eljárás, illetve átadás tárgyát képezvén, tévedésen téeedái m alapult azon intézkedés, midőn a tulajdonjog a kereseti ingatlanra a 91. házszámu V. Mihály örököseire, majd pedig ezek után vétel jogezimén a végrehajtást szenvedő javára bekebleztetett, holott a telekkönyvi tulajdonosként B) 1. alatt bejegyzett V. Mihály felperes ma is él. Miután pedig ezen tényállás szerint felperes tulajdoni igénye megállapítást nyert, a kereseti ingatlanra nézve a vezetett végrehajtás megszün­tetendő volt. (902. jan. 21. 362.)— Győri tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok : Az elsőbiróság Ítélete ellen előterjesztett annak a panasznak, hogy az Ítélet eljárási szabály megsértésével hozatott, alapja nincsen, mert a pernek tárgyalása a járásbíróságnál a meg­felelő szabályok szerint folytattatott le. Azonban az első­biróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, mert mint az elsőbiróság Ítéletének indoko­lásában helyesen kifejtette, való ugyan az, hogy alperes oly ingatlanra nyert zálogjogot és vezetett arra végrehajtást, mely az anyagi jog szerint a felperes, nem pedig a telek­könyvben bejegyzett végrehajtást szenvedő Y. Györgyné tulajdona, ahhoz azonban, hogy felperes keresetével ezélt érhessen, ki kellett volna mutatni még azt is, hogy alperes­nek a zálogjoga megszerzésekor tudomása volt arról, hogy a kérdéses ingatlan nem az adós V. Györgynének, hanem fel­peresnek a tulajdona. Ezt azonban felperes a per során nem is állította s így, minthogy alperes irányában zálogjoga szerzésére nézve rosszhiszeműség fenn nem forog: felperest keresetével elutasítani kellett. (902. jun. 25. 1348.) — Curia : Helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a perbeli tényállás szerint megállapítható lévén az, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlanra ugy a végrehajtást szenvedő W. Czeczilia, valamint a férje V. György jogelőde javára történt tulajdonjogi bekeblezés eredetileg érvénytelen és mint­hogy W. Czeczilia V. Györgyné javára a csatolt hiteles telekkönyvi másolat szerint a tulajdonjog 1899. május 25-én kebeleztetett be, alperes pedig W. Czecziliának 1899. július 19-én adott kölcsön követelésére nézve 1899. július 22-én nyert zálogjogot, nem is két hónapra a W. Czeczilia tulajdon­joga bekeblezése után, tehát a telekkönyvi rendt. 150. §-ában meghatározott három évi elévülési időn belül: ennek követ­keztében pedig, ha az adós tulajdonjogi bejegyzése érvényes­séggel nem bir, arra az ingatlanra alperes részéről szerzett

Next

/
Thumbnails
Contents