Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

476 MINISTERTANÁ.CSI HATÁROZATOK I. Anyakönyvi ispánja, mint anyakönyvi felügyelő hatóság, kiigazítási elügyek. járást indított a szolnoki kir. járásbíróság előtt, de a kir. Születési járásbíróság 1896. évi augusztus 24-én 13.548. P. sz. alatt anyakönyvi hozott végzésével akképen határozott, hogy „kiigazítási eljábejegyzésben rásnak csak akkor van helye, mikor a bejegyzésen azért kell a bejelentő és változtatni, hogy a bejelentés vagy téves, vagy öntudatosan atya utónévé- hibás, nincs tehát kiigazítási eljárásnak helye a jelen esetned téves jel- ben, mikor nem a bejelentés hibás, hanem csak az anyazésc. könyvvezető nem a bejelentett adatoknak megfelelően, vagyis felületes eljárással tévesen jegyez, a mely hiba az anyakönyvvezető saját felügyeleti hatósága által igazítandó ki." A szolnoki kir. járásbíróság ehhez az állásponthoz az alispánnak ujabb megkeresésére 1897. évi január hó 11-én 457. P. sz. alatt hozott végzésével is ragaszkodott, de viszont a vármegye alispánja 1897. évi február hó 19-én 5379. szám alatt kelt határozatával a közigazgatási hatóság tárgyi illetékességét szállitván le, hatásköri összeütközés merült fel a kir. bíróság és á közigazgatási hatóság között. Az a felfogás, mintha kiigazításnak csak akkor lenne helye, ha valamely téves adat a bejelentő hibájából került az anyakönyvi bejegyzésbe, de nem volna helye akkor'is, ha az anyakönyvvezető tévedett vagy járt el felületesen, nem alapszik a törvényen, mert az 1894 : XXXIII. t.-cz. 75. §-a e tárgyban ily megkülömböztetést nem tesz, hanem egyszerűen akképen rendelkezik, hogy a szabályszemen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés kiigazítása csak bírói rendeletre történik, a miből következik, hogy az anyakönyvi bejegyzés szabályszerű lezárása és aláírása után az anyakönyvi bejegyzésen bármelynemü változtatás közigazgatási uton többé nem eszközölhető, kivéve azokat a taxatíve felsorolt eseteket (1895. évi 60.000. számú belügyministeri utasítás 91. §.), a melyekben a törvény ezt kifejezetten megengedi. Miután pedig az utóbbi esetek közé a bejelentő és atya utónevének helyesbítése nem tartozik; miután továbbá a szolnoki 1896. évi 466. számú születési anyakönyvi bejegyzést, melyet a bejelentő kézjegyével észrevétel nélkül ellátott, az anyakönyvvezető már szabályszerűen lezárta és aláirta; ennélfogva a bejelentő és egyszersmind atya utónevének bevezetése körül előfordult tévedés helyrehozatala végett szükséges bejegyzést az említett anyakönyvi lap szélére csakis a kir. bíróság rendelheti el és igy kimondandó volt, hogy a jelen ügyben az érdemleges eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. 3. Állami anyakönyvben ugyanazon esetről kétszer előforduló bejegyzés egyikének törlése iránt indított ügyben az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.