Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

474 MINISTERTANÁCSI HATÁROZATOK I. Anyakönyvi nem v0]t? tph.át bejegyzés által érdekelt oly jogok sértve ninügyek. csenek, a melyek megőrzéséről a bíróságnak kellene gondosul bejelentő kodni és mert bírósági kiigazítási eljárás alá nem tartoznak törvényes mi- az 0\j esetek, midőn valamely bejegyzésnek utólagos megnosegenekvtó- tétele avagy már bevezetett bejegyzéshez még be nem jegylagos Münte- zett adatok utólagos bevezetése válik szükségessé. tesc- A kir. belügyminister ur, a kihez ennek folytán az iratokat az állami anyakönyvi felügyelő fölterjesztette, 1896. évi május hó 28. napján 44.291. szám alatt a szóban forgó anyakönyvi bejegyzés hiányosságát közigazgatási uton helyrehozhatlannak és az eljárást bírósági kiigazitási útra tartozónak jelentvén ki, hatásköri összeütközés merült fel a világosi kir. járásbíróság és a kir. belügyminister úr, mint állami anyakönyvi felügyelő hatóság között. Az 1894 : XXXIII. t.-cz. 75. §-a akképen rendelkezik, hogy a szabályszerűen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés kiigazítása csak birói rendeletre történik. Az anyakönyvi bejegyzés szabályszerű lezárása és aláírása után tehát az anyakönyvi bejegyzésen változtatások, törlések vagy kiegészítések közigazgatási uton nem eszközölhetők, kivéve azokat a taxatíve felsorolt eseteket (1895. évi 60.000 számú belügyministeri utasítás 91. §.), a melyekben a törvény ezt kifejezetten megengedi. Miután pedig az utóbbi esetek közé annak bejegyzése, hogy valamely haláleset bejelentője a bejelentés megtételére az 1894 : XXXIII. t.-cz. 69. §-ának melyik pontja alapján volt kötelezve, nem tartozik; miután továbbá a magyar-világosi 1895. évi állami halotti anyakönyv 5. száma alatt foglalt bejegyzést az anyakönyvvezető már szabályszerűen lezárta és aláirta; ennélfogva a bejelentő szóbanforgó minőségének az említett anyakönyvi lap szélére való bejegyeztetése csakis kiigazgatási uton a kir. bíróság által rendelhető el. A világosi kir. járásbíróságnak az a felfogása, mintha bírósági kiigazításnak nem volna helye, ha oly jogok sértve nincsenek, a melyek megőrzéséről a bíróságnak kellene gondoskodni, egészen téves, mert a kiigazitási eljárás megindithatásának ilyen előfeltételéről a törvény említést nem tesz és mert nem is lehet előre megállapítani, hogy a szabályszerűen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzésre nézve jogosan kért valamely változtatás, törlés vagy kiegészítés megtagadása következtében nem fognak-e későbben jogok sérelmet szenvedni, miután az 1894 : XXXIII. törvényczikk 30. §-a értelmében esetről-esetre a bíró megítélésétől függ, hogy az anyakönyvi bejegyzéseknél elkövetett szabályellenességek mennyiben gyöngítik vagy szüntetik meg az anyakönyvek és az anyakönyvi kivonatok bizonyító erejét. Egyébiránt az a körülmény, hogy az anyakönyvi bejegyzésnél a bejelentő minősége kitüntetve nincsen, egyáltalán nem tekinthető lé-