Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

16 DOLOGJOG Közös tulaj- teti meg egészben; továbbá, mert a telekkönyvi rendelet érdón. telmében az egybefüggő egészet képező ház testileg felosztható nem lévén; minthogy a nyilvánkönyvi elkülónzótt tulajdonjog csak telekkcnryvi bejegyzés! által szerezhető meg, ez pedig az 1. sz. a. egyesség alapján nem foganatosítható, az az egyesség a tulajdon közösség megszüntetésének alkalmas alapjául nem szolgálhat, az a szerint még fenmaradt közösségnek bizonyos időre való fentartása pedig kikötve nem lett; e szerint a kért közösség megszüntetésének helye lévén, az csak birói árverés utján volt foganatosítható, mivel a különböző épületekre való tekintettel és a háznak természetbeni feloszthatlanságát figyelembe véve, a beltelek, a ház és a melléképületek természetben a tulajdoni jutalékoknak megfelelőleg el nem különíthetők, az épületek becsárának elfogadására pedig a peres felek egyike sem kötelezhető. Ezen árverésnek kérelmezésére a felek mindegyike fel volt jogosítandó, a közösség megszüntetésének végrehajtása czéljából. (900. jan. 9. 2539.) — Cüria: Hhagyja. (900. szept. 27. 1384.) 19523. Budapesti tábla: Egymagában az a körülmény, hogy a vagyonközösség megszüntetése iránti kereset eqy jószágtestnek nem valamennyi birtokrészletére nézve tétetett folyamatba, a kereset elutasításának alapjául nem szolgálhat; minthogy egyrészt a telekkönyvi jószágtestnek, ugy egyes bírtokrészletei lejegyzésével, mint az egyes birtokrószletek feldarabolása és lejegyzése melletti megosztása (telekkönyvi rendtartás 135. §.), valamint az egyes birtokrészleteknek árverés utján való eladása (1881 : LX. t.-cz. 155. és 172. §-ai) a törvény által meg van engedve (900. decz. 27. 6037. sz. a.) — Curia: Hhagyja. (901. jun. 24. 2194.). 3. Kisajátítás. 19524. Curia: Igaz ugyan, hogy a kisajátítást szenvedő részéről támasztható igények rendszerint az 1881. évi XLI. t.-czikkben megszabott eljárás utján érvényesitendők, nem zárható azonban el a kisajátítást szenvedő attól, hogy a, mennyiben a kisajátító a jogérvényesen megállapított kisajátítási tervtől eltérve tényleg nagyobb és így olyan területet is birtokba vesz, melyre a kisajátítási eljárás ki nem terjesztetett, ennek következtében keletkező követelését a törvény rendes utján érvényesíthesse. Jelen esetben a hitelesített egyéni kimutatás 50 tétele szerint felperesnek a keresetlevélben körülirt ingatlanából 1130 • öl sajátíttatott ki, tényleg azonban a szakértői szemle eredménye szerint elfoglaltatott 2629 • öl; a kisajátítási tervbe fel nem vett többletért tehát felperes ezen az uton követelhet kártalanítást. Alperes ugyan azzal védekezik, hogy a többlet elfoglalására építési vállalkozóját meg nem bizta;