Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG. 17 ez a védekezése azonban figyelembe nem vehető; mert a Kisajátítás, kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítást nyert, de a hitelesített térkép is tanúsítja, hogy a községi marhahajtó ut a vasútépítés czéljaira elfoglaltatott és a helyett felperes ingatlanából a községnek az illetékes hatóság közben jötté vei megfelelő uj ut jelöltetett ki, ha tehát erre alperes építési vállalkozóját előzetesen meg nem bízta volna is, utólag azt már az által jóváhagyta, hogy a régi utat birtokába vette, minek szükségképeni következménye, hogy azt uj úttal helyettesítse. (901. okt. 3. 1712.) 19525. ('uria: Egy 1500 magyar hold területű birtoknak a vasútvonal által történt olyan kettéhasitása, hogy a lehasított kisebb rész is 200 holdat tesz ki, nem minősíthető az 1881 : XLI. t.-cz. 23. §. 1. pontjában emiitett megcsonkításnak vagy részekre szakitásnak és igy e ezimen a kisajátítást szenvedők részére e helyütt sem volt kártalanítás megállapítható; (901. nov. 5. 5715.) 19526. Budapesti tábla: Az 1881 : XLI. t.-cz. értelmében, csak az ezen törvény 55. §-a szerint a felek közt létrejött egyezségnek és a 36. §. szerint a bíróság által a kártalanítási összeg megállapítása tárgyában hozott jogerős határozatnak van a 61. §. értelmében az a hatálya, hogy az ekként megállapított kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedő a kisajátítótól végrehajtás utján is behajthatja, és hogy ekként a dolog természeténél fogva akkor, a midőn a kártalanítási összeg jogerejüleg akár a felek szerződésszerű megállapodása, akár birói jogerős határozat utján megállapítást nyert, a kisajátító a kisajátított ingatlant megtartani, a kisajátitást szenvedő ezt a megállapított kártalanítási áron átengedni tartozik, s ettől egyoldalulag egyik fél sem állhat el. Ellenben a fentebb hivatkozott törvény mi rendelkezést sem tartalmaz a tekintetben, hogy az, a ki az általa létesitendő közérdekű mii vagy vállalatra szükséges ingatlannak kisajátítás utján való megszerzéséhez jogot nyer, ezt a vállalatot a kisajátítási eljárás megindítása, vagy akár a kisajátítási terv jogérvenyes megállapítása után, midhatatlanul létesíteni tartozzék és a tervbe vett válalattól el ne állhasson, vagy azt az eddigi tervtől eltérően egy ujabb terv alapján ne létesíthesse. Mivel pedig ily esetben a már jogerősen megállapított kisajátítási terv is önmagában hatályát veszti, a bíróság előtti eljárás alapjául pedig a törvény 40., 41. és 42. §§-ai szerint csak a kisajátítási terv szolgálhatván, a vállalat létesítésének abbanhagyása és ez által a kisajátítási terv hatálytalanná válta a kártalanítási eljárásnak, mint tárgytalannak, megszűntét is szükségkép maga után vonja. Nem ütközik tehát a kisajátítási törvénybe a neheztelt elsőbirósági végzésnek az az intézkedése, hogy a kisajátító azon kérelme folytán, a melyben a kisajátítási jogától való elállását bejelentve, az eljárás beszüntetését kérte, a további eljárást beszüntette; és mivel az 1881 : XLI. t.-cz. 65. §-a sxcMárkus: Felsőbíróságaink elvi határ. XIII. 2