Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

10 DOLOGJOG. Tulajdonszer- a felperes kapott örökség jutalékának kielégítéséül, az alperes zése és el- a közös édesatyának 1864-ben bekövetkezett halálától szávesztése mitva a kereset beadásáig 29 éve, a közös édesanyának Gondatlanság 1867-ben bekövetkezett halálától számitva pedig 26 éve háés rosszhisze- bontatlanul kizárólag birta, már pedig fel sem tehető, hogy az toüség a te- ugyanabban a községben lakó és férjnél levő felperes évtizedeken " kkönyvi jog- át örökségi jutalékának birtokba adását ne követelje, ha arra vérzésnél, nézve ki nem egyezett s azt alperesnek át nem engedte volna, a miként hogy P. Micza is kiegyezett alperessel örökségi jutalékára nézve s habár felperessel együtt és hasonmódon védekezett, az elsőbiróságnak 1900. évi 12,102. sz. Ítéletében, mely szerint nemcsak hogy keresetével elutasittatott és perköltségben marasztaltatott, hanem az . . . ingatlanokból B) 1. alatt bejegyzett 1/s rész jutalékára nézve a tulajdonjog is alperes javára odaitéltetett, már megnyugodott; tekintve, hogy felperes az 1893. évi február hó 18-án felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint az ingatlanokból egy darab földet birtokában tartott, ez pedig a másodbiróság 513/901. sz. feloldó határozata folytán 1901. július 11-én felvett tárgj^alási jegyzőkönyv adatai szerint az alperestől örökségi jutalék fejében kapott 2181. hr. sz. részletnek a fele; tekintve, hogy az imént emiitett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint az örökösök között uj megállapodás, melylyel az 1868. augusztus 28-án létrejött 5. I. alatti egyezség hatálytalaníttatott volna, nem történt: mindezeknél fogva mindkét alsófoku biróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes pusztán a nyilvánkönyvi állapotra fektetett birtokkeresetével elutasítandó és alperes viszonkeresetének a rendelkező rész szerint hely adandó volt. (902. jun. 20. 133.").) 19513. Curia: A telekk. rend. 51. §-a szerint a telekjegyzőkönyv az abban foglalt térmérték valóságáért nem kezeskedvén, az a körülmény, hogy felperes kevesebbet, (dperes pedig többet birtokol, mint a mennyi a felek szomszédos birtokrészleteinek térmértékéül a telekjetiyzököny vekben be van jegyezve, nem szolgál bizonyítékul arra nézve, hogy felperest a debreczeni pusztaszepesi 82. sz. tjkvben 93/a hrsz. a. foglalt birtokrészletre bekebelezett tulajdonjoga alapján a keresetbe vett 1240 • öl terület megilletné, nem pedig annál kevésbbé, mert a kataszteri holdakban a 93/a helyi", számú birtokrészlet térmértéke az 1898. június 17-én készített s területhiányt ki nem mutató vázrajz alapján csakis felperesnek 1898. június 18-án beadott egyoldalú kérvénye folytán jegyeztetett be a telekjegyzőkönyvbe s mert felperes nem bizonyította be, hogy a keresetbe vett területet akár ő, akár jogelődei birtokolták s hogy mikor, és vájjon alperes által történt-e a foglalás. Minthogy pedig a bírói szemlénél alkalmazott szakértők a felperes által állított területhiányt az 1900. évi június 30-án felvett 10367. számú jegyzőkönyv szerint tekintettel a telekkönyvi térképre állapították meg, a mely pedig a 10,768/900. számú