Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

K< H KLMl J< »0i felperesnek birói ítélettel megállapított nijay díjigénye meg nem szerződés Szolgalati szüntethető; mert továbbá a" nyugdíj intézeti alapszabály Ilik szerződés ezikkének az a rendelkezése, a mely szerint végképp beszün- Nyugdtjkövetettetik annak nyugdija is, aki újra beállott szolgálati képes-«**»sége daczára előbbeni' állásának és illetményeinek megfelelő l°9 hatálya tényleges szolgálatba visszalépni vonakodik, csak a nyugdíj- szolgálati wszabályzatban felhozott esetre, nem pedig arra az esetre is monyból keletalkalmazható, a mikor az alkalmazott a szolgálatból fegyelmi kezeu perben uton büntetésből elbocsáttatott, és pedig már azért sem, meri a hűtlen kezelés miatt fegyelmileg elbocsátott alkalmazott a fegyelmi határozat és ennek jogi következményének hatálytalanítása nélkül nem kötelezhető arra, hogy a közte és a vállalat közt fennállott, de tényleg megszakított szerződési viszonyt újból feléleszsze és mert különben is a felebbezési bi lóság abból a körülményből, hogy alperes a hűtlen kezelés, illetőleg sikkasztás vádját felperes ellen még mos1 is fentartja és felperes ellen, ha visszatérne a szolgálatba, ezt ujabbi fegyelmi eljárás megindítására felhasználná, tényállásként megállapította, hogy alperes visszahívása nem volt komoly és hogy alperes akarata ezzel csakis a Curia marasztaló ítéletének súlya aló] való menekülésre irányult. Végül alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértésével vetette el alperesnek az1 a kifogását, a mely szerint felperes nyugdíjigénye jogilag azérl is alaptalan, mivel felperes a szolgálati szerződés megkötésekor elhallgatta azt, hogy mérnöki oklevéllel nem bír. és az 1881. évi 4834. számú közmunka és közlekedésügyi miniszter rendeletének 3. §-a ellenére pályafentartási osztálymérnöki, oly teendőkre vállalkozott, a melyekre ő minősítéssel nem birt, sőt a melyekre őt alkalmazni az említett miniszteri rendelet szerint tiltva van. A felebbezési bíróság a fenti kifogás elvetésével anyagi jogszabályt nem sértett, mert nincs tényállásként megállapítva, hogy felperesnek a miniszteri rendeletben körül irt mérnöki oklevél hiányára vonatkozó elhallgatása a szolgálati rendszabályzat 7. és 53. § a alapján fegyelmi eljárás tárgyává tétetett és oly cselekménynek minősittetet 1 volna, mely a szolgálatból fegyelmi utón való elbocsátásra okul szolgált volna, s hogy ez elhallgatás ténye miatt felperes fegyelmi uton büntetésből csakugyan el is bocsáttatott volna, az ez okból való fegyelmi elbocsátásnak a nyugdijszabályzat 12. czikkében foglalt az a jogkövetkezménye pedig, hogy a nyugdíjintézet tagja a nyugdijalap irányában minden igényét elveszti, ha a vasúti vállalat szolgálatából fegyelmi uton büntetésképp elbocsáttatik, csak akkor áll be, ha a fegyelmi uton büntetésképp való elbocsátás az emiitett okból valóban be is következett. De egyébként is alperesnek kellő gondosság mellett módjában állott a magyar állam vasútnál mérnöki czimmel tényleges szolgálatban állott felperesnek a műszaki képesítéséről meggyőződést szerezni, a minek el-