Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI .JO( 14n kereseti követelés tekintetében felperesnek csakis alperes Szolgalati társaság igazgatósága ellen van perlési joga. (Érdemben.) szerződés. Alperes társaság igazgatósága felperest az 5. 7. a. fegyelmi MagánoáUar határozata szerint a szolgálati kötelesség súlyos megsértése lat f«nyelmy miatt bocsátotta el állásától. A 2. 7. a. nyugdíj szabály 14. §. jogköre ás % pontja értelmében pedig elveszíti nyugdíjra való igényét nyugdijinté az, aki a társasági szolgálatból fegyelmi uton, a szolgálatizetének perét kötelesség súlyos megsértése miatt bocsáttatott el és ez az heM*ége. elbocsátó határozatban kifejezetten megjegyeztetik. Felperes nem tagadta azt, hogy ellene az 5. 7. a. fegyelmi határozat a 4. 7. a. fegyelmi eljárási szabályzatban előirt módon meghozatott. Már pedig a m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszternek 1869. április 21. 2362. sz. a. kelt rendeletével kibocsátott ideiglenes hajózási rendszabályok 106. §~a szerint, alperes gőzhajós társaság jogosítva van alkalmazottjai felett az ez érdemben fennálló szolgálati szabályok és utasításokhoz képest a szolgálatból való elbocsátásig terjedő fegyelmi hatalmat gyakorolni. Az nem vitás, hogy alperes ezt a fegyelmi hatóságot a 4. 7. alatti szabályzat alapján gyakorolja, az pedig, hogy a szabályzat kormány hatóságilag jóváhagyatott-e, közömbös, mert az idézett hajózási rendszabály ezt a jóváhagyást az ez érdemben fennálló szabályok tekintetében elő nem irja. Alperesnek eme statutarius fegyelmi joghatósága folytán tehát a rendes bíróság, a felperes illetékes fegyelmi hatóságának elhatározási körébe eső tényeknek valódiságát és a kiszabott fegyelmi büntetés mérvét felülvizsgálni jogosítva nincsen. Hanem a rendes bíróság elbírálási jogkörébe egyedül az a kérdés tartozik, vajon a felperes terhére rótt cselekmények olyan természetüek-e, melyek a 2. /. a. nyugdíj szabályzat 14. §-ának tekintete alá eső jellegüknél fogva a nyugdíjigény elvesztését vonhatják maguk után? Felperesnek illetékes fegyelmi hatósága az 5. 7. a. fegyelmi határozatban e bíróság által valóságra nézve felül nem vizsgálhatóan megállapította, hogy felperes a reábízott társasági pénzeket, nevezetesen 519 korona 40 fillért kitevő takarékbetétekben elhelyezett tanonczjutalomdijakat eltulajdonította és saját czéljaira felhasználta; továbbá, hogy M. E. elbocsátott tanoneznak ki nem szolgáltatandó betétét sem ki nem fizette, sem a társasági pénztárba nem adta és hogy (I. Gy. tanoncz jutalmából csak 10 koronát tett takarékpénztárba, holott azt 20 korona illette. Ezek a cselekmények — melyek a sikkasztás bűncselekményének ismérveit foglalják magukban kétségtelenül a szolgálati kötelesség súlyos megsértésének körébe eső vétség jellegét viselik magukon, miért is felperest illetékes fegyelmi hatósága eme cselekmények miatt hivatalvesztéssel is sújthatta, a melynek pedig folyománya a 2. 7. a. szabályzat 14. §-a értelmében a nyugdíjigény elvesztése lévén, felperes nyugdijat nem követelhet, Alaptalan felperesnek az a védekezése, hogy a tanonczjutalmak nem képeztek társasági vagyont, ilnrkns: )>lsöbirós:ij;aink elvi határ. XIU. \\\