Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG Szolgálati hanem a tanonczok tulajdonai voltak.; merte pénzek társasági szerződés, vagyon minőségét az 5. 7. a. határozat megállapította; de ha Magánválla- felperes előadása volna is való, akkor is a szolgálati kötelat fegyelmi lesség súlyos megsértését képezi az, hogy felperes mint az jogköre és ó-budai számviteli osztály főnöke a társaságnál alkalmazott nyugdijintézc- tanonezoknak, tehát alárendeltjének pénzével hűtlenül sáfárkodj; perelhr- dik. Alaptalan továbbá a 2. 7. a, szabályzat érvénye ellen tősége. emelt kifogása is, mert felperes nem jelölte meg, hogy a nyugdíjigények szabályozására a 2. 7. alattitól eltérő — minő szabályzat szolgált; a 2. 7. a. szabályzatnak kötelező erejét pedig nem a kormány jóváhagyása, hanem az adja meg, hogy az alperes társaságnál a nyugdij fizetése és a nyugdíjjárulékok levonása ezen szabályzat elvei szerint történik és hogy felperes is az által, hogy a járulékokat annak alapján fizette és a nyugdijat is ezen szabályzat elvei szerint követeli, ahhoz ezen tényével hozzájárult. Nem döntő az a kifogás sem, hogy a 2. 7. a. nyugdij szabályzat 14. §-a értelmében a nyugdíjigény csak akkor vész el, ha ez az elbocsátó határozatban kifejezetten ki van mondva, mert a felhívott §. szövegéből kétségtelen, hogy a határozatban nem a nyugdíjvesztésnek, hanem annak kell kimondva lenni, hogy az elbocsátás a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt történt. De különben sem lehet a nyugdij elvesztését fegyelmi uton kimondani, mert a 4. 7. a. fegyelmi szabályzat a nyugdij vesztést mint fegyelmi büntetést nem ismeri ós annak 8. §-a a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt történt elbocsátás magánjogi következményei tekintetében egyenesen a nyugdij szabályzatra utal. De nem igényelheti a felperes a nyugdíjjárulék czimén levont összeget sem, mert a 2. 7. a. nyugdijszabályzat 15. §-ában felsorolt azon esetek közül, a melyekben a befizetett járulékok visszakövetelhetők, — egyik sem forog fenn. Nem követelheti továbbá felperes az 1898. szeptember hóra eső fizetésének felét sem, mert a fizetési könyvből kétségtelen, hogy az e hóra eső fizetés felét felperes megkapta, a másik feléhez pedig azért nincs joga, mert a 11. 7. a. levél szerint 1898. augusztus 9-én állásától felfüggesztetvón, felfüggesztésének idejére a 4. 7. a. szabályzat 21. §-a értelmében csak félfizetésre volt igénye. (900. jan. 12. 138.153.) — Budapesti tábla: Helybenhagyja a benne foglalt indokok alapján s azért, mert a társaság, mely alkalmazottjait kötelezi, hogy az általa létesített nyugdíjintézetbe belépjenek, mely e czimen fizetésüknek egy részét visszatartja és tőlük egyéb illetékeket is szed, ezen tényeinél íogva velük szemben felelős, hogy a 2. 7. a. szabályzatban meghatározott időben és feltételek mellett nyugdíjazásban részesüljenek. A nyugdíjigény birói érvényesítéséhez tehát a társaságnak, mint alperesnek perbe idézése szükséges és elegendő, e szempontból közömbös lóvén az, hogy a nyugdíjalap, a társaság vagyonától elkülönítve, az alkalmazottaknak