Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

nem tekintette. Ámde felperes a megállapított tényállás Vetél, szerint az igényelt és alperesek részére lefoglalt gőzeséplő- Adásvétel o gépet tulajdonjogának a vételár teljes kifizetéséig való fen- tulajdonjog: tartásával adván el a végrehajtást szenvedőnek, ez utóbbifentartáeával arra a feltételes tulajdonjogot megszerezte. Felperes tehát (Pactum réti gözcséplögépet, a melyre a végrehajtást szenvedő ily felteteles servati doiulajdon jogot szertett, saját követelésének biatositása és behajtása mwii.) végett lefoglalhatta és árverésre kitétethette, a nélkül, hogy éhből a lényéből a fentartott tulajdonjogról való lemondásra jogilag következtetést vonni lehetne. (902. ápr. 8. G. 645.) 19626. Curia felülvizsgálati tanácsa: A II. és ÍV. rendűFedezetivdUá alperes felülvizsgálati kérelmével elntasittatik. Indokok : A adása a tulaj* II. és IV. rendű alperes panasza az, hogy a felebbezési biró- donjog fentar^ ság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy hatályban fásával törlevőnek fogadta el azt a kikötést, hogy felperes tulajdonjoga tént dudás az ennek részéről a végrehajtást szenvedőknek eladott ingókra esetében. a vételár kifizetéséig fentartatott annak ellenére, hogy felperes a vételárról váltót kapott, ezt leszámitoltatta, ezzel az értéket megkapta, ;i váltó lejáratakor a/1 magára fórgattatta, beperelte, marasztaló határozatot kapott, sőt kielégítési végrehajtást kért és foganatosíttatott, ezzel tehát felperes választót! az őt megillető jogokból és minthogy a vételárat választotta, ez által a fentartotl tulajdonjogáról lemondotl és igy a másik vagylagos jogara visza nem térhet; de különben is felperes az illető ingókat a végrehajtási árverésen megvette, az árverési vételárra elsőbbséget is jelentett be és csak ennek elutasítása után indította meg a jelen pert. Ez a panasz nem bir megállható alappal; mert az a kikötés, hogy az eladó tulajdonjoga a részéről eladott ingóra a vételár kifizetéséig fentartatik. tételes törvénybe és a jó erkölcsökbe nem ütközik és az állandóan követett birói gyakorlat által érvéngesnek és a vevő hitelezőivel szemben is hatályosnak van elfogadva; ez a hatály pedig csak a vételár kifizetésével szűnik meg, a mi a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint a jelen esetben meg nem történt, a kikötésnek hatálya tehát nem szűnt meg az által, hogy felperes a vételárról nyilván fedezeti váltót kapott, ezt, illetőleg a vételárt perelte, erre nézve marasztaló halározatot kapott és a vételár megkapása iránt bármiféle lépéseket tett, avagy a mások által lefoglalt adásvételi tárgyat esetleg a végrehajtási árverésen megvette (hasonló ért. határozott a Curia 1902. Gr. 294. sz. a.); és mert a fedezeti váltónak a jelen esetben a természeténél fogva az a czélja. hogy annak értéke a lejáratkor az intézvényezett által kifizettessék, a mi a jelen esetben a felebbezési Ítéletében megállapítva nincs, az által tehát, hogy felperes esetleg a fedezeti váltót leszámitoltatta. de a lejáratkor ismét macához váltotta, az a váltó ozélját nem érte. (90-2. decz. 2. G 317.) 19627. Curia: Az ellenkező bizonyításáig az a jogi vélelem, hogy a vételár az eladókat egyenlő arányban illeti.