Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

82 KÖTELMI J( >G Több hitelező peres hitelező, hanem csakis a kötelezettségben álló kezesés több adóstársakkal szemben fenforgó jogviszonyára lehet befolyása, viszonya. Panaszolja továbbá VH.-rendü alperes, hogy a felebbezésí .1 készfizető bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy jóllehet megajánlotta kezessé</ jogi annak bizonyítását, hogy felperes követelése fedezetet nyert, természete, mind a mellett a felebbezési bíróság ez irányban a bizonyítás felvételt mellőzte. Ez a panasz sem alapos; mert a feleb^ bezési bíróság tényállása szerint III.-rendű alperes egy bizonyos összeget letéteményezett ugyan az N-i kereskedelmi banknál, de a tényállás nem tartalmazza azt, hogy a letétel oly módon történt volna, hogy az a keresetileg érvényesített követelés fedezésére felperes szabad rendelkezésére áll; már pedig felperes nem kötelezhető arra, hogy lejárt követelésének kiegyenlítésére fizetésképpen oly letételt fogadjon el, a melylyel szabadon és feltétlenül nem rendelkezhet, a vitatott letételnek megtörténte tehát az ügy eldöntésére nem bírván jogi kihatással, a felebbezési bíróság a különben is valónak elfogadott ténykörülmény bizonyítására felajánlott bizonyítás felvételét jogszabály megsértése nélkül mellőzhette. De nem bír megállható alappal az a panasz sem, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy VH.-rendü alperest egyetemleges fizetésre kötelezte, jóllehet felperes nem valamennyi kötelezettet idézte perbe, és mint kezestárs csak aránylagos fizetésre volt volna kötelezhető; mert-az A) alatti okirat kifejezett tartalma szerint a felperes által I. r. alperesnek nyújtandó hitelezésért alperesek egyetemleges kötelezettséggel készfizetői kezességet vállaltak, az egyetemleges kötelezettségből pedig jogilag következik, hogy a hitelező szabad választása szerint a fizetést bármelyik egyes egyetemleges kötelezettől egész összegben követelheti. Végül a követelésnek az egyenes adós ellen kellő időben nem érvényesítésére alapított' panasz azért nem bír megállható alappal, mert a tárgyalási jegyzőkönyv és a felebbezési bíróság ítélete nem tartalmazza azt, hogy VII. r. alperes ezt már a felebbezési eljárásában felhozta volna és hogy VII. r. alperes oly tények megállapítását kérte volna, a melyekből jogi következtetés volna arra vonható, hogy felperest a követelésnek a főadóssal szemben való érvényesítésénél jogi beszámítás alá vonható késedelem vagy mulasztás terhelné; már pedig a S. E. 197. §. szerint oly ténykörülmények, a melyek az első vagy felebbezési bíróság előtti eljárásban fel nem hozattak, a. felülvizsgálatnál tekintetbe nem vehetők. (900. nov. 14. I. G. 416.) A készfizető 19610. Curia: A készfizető kezes épen ugy, mint a kökezes kifő- zönséges kezes, sikeresen élhet a hitelezővel szemben azzal a kigásai. fogással, hogy a hitelező az egyenes adós ellen követelésének behajtása körül olyan késedelmes volt, hogy e miatt a kezes az egyenes adós ellen őt megillető visszkeresetet sikerrel többé nem érvényesítheti; olyan jogszabály azonban nem lé-