Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG tezik, hogy a hitelező az ily késedelemből eredő kárért a Több hitelező kezesnek felelős. (901. jan. 24. G. 378/1900.) és több adós 19611. Curia: Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság viszonya. Ítéletének tényállásában e nyilván tévedésen alapuló kijelen- FdMadm­tés ben foglal tátik s hogy az ítélet e részbeni indokai a ren-'"'5 ahezeéaéf delkező részszel összhangzásban nincsenek, ez azonban al- al61­peresekre nem sérelmes, mert ők az Ítélet szerint nem mint készfizető kezesek, hanem kifejezetten csak annyiban ma­rasztaltattak, a mennyiben a követelés a főadós elsőrendű alperesen behajtható nem lenne, az pedig, hogy ők erre az esetre marasztaltattak mint kezesek egymás között egyetem­legesen, az anyagi jog szabályaiba nem ütközik, mivel jog­szabály az, hogy ugyanazon követelésért kezeskedő több személy a hitelezővel szemben egyetemlegesen van kötelezve. Alperesek­nek az anyagi jog megsértésére vonatkozó egyéb panaszai sem birnak megállható alappal; mert az a jogszabály, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadós ellenében behajthatatlanná válik, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a követelés esedékessége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek bekövetkezte után esne késedelembe, ez az eset azonban itt fenn nem forog, mert az A) alatti kötelezvényben a tőke­követelés esedékessége nem a kamatfizetésnek nem kellő idő­ben teljesítésétől, hanem kifejezetten a hitelező tetszésétől függő felmondástól tétetett függővé és minthogy alperesek a tényállás szerint, az ekként létrejött kölcsönügyletbe min­den külön kikötés nélkül léptek be kezesekként, ők is hoz­zájárultak ahhoz, hogy a hitelező a követelést a tetszése sze­rinti felmondással tegye esedékessé, abból tehát, hogy vissz­kereseti joguk a felmondásnak későn történte következtében hiúsulhatott meg, jogokat nem származtathatnak és mert a mennyiben a kezesség elvállalása óta az egyenes adós vagyoni viszonyai tényleg jelentékenyen rosszabbultak, az alperes kezesek­nek jogában állott a föadóstól akár biztosítást, akár a kezesség alól leendő felmentést követelni. (901. febr. 7. I. G. 612/900.) Adós meytéri­19G12. Curia: Alaptalan alperesnek az a panasza is, tési köteles­hogy a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével kötelezte sége a kczes­őt 2,259 frt 40 kr. fizetésére, holott a B) alatti adóslevél sel szemben. mellett ő és férje csak 2,100 frt visszafizetésére kötelezték magukat; — alaptalan pedig azért, mert az adós nemcsak az eredetileg kölcsönvett tökét, hanem egyúttal annak mindazokat a járulékait is köteles a kezesnek megtériteni, a mit az helyette a hitelező kezeihez tényleg kifizetett: már pedig a felebbezési bí­róság tényállása szerint az alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A) alatti engedmény szerint felperes alperes he­lyett a tőke és járulékai fejében tényleg 2,259 frt 40 krt fize­tett és alperes azt fel sem hozta, hogy felperes többet fize­tett volna, mint a mennyit a hitelező jogosan követelhetett. (900. okt. 23. I. G. 366.)

Next

/
Thumbnails
Contents