Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 71 pótadójából levonandó az illető tulajdonost bekebelezéssel is ter- Haszonbérlet, helő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig- ténjdeg még le 4 jövedelmi Dum rovott tőkemaradék egy évi kamatának 10% a, feltéve, h. pótadóért való a tőkével kamat is van bekebelezve és h. a kamattartozás beval- felelősség. lása az 1875: XLVII. t. cz. 8. § ában megállapított módon az adókötelezett által az illetékes pénzügyi hatóságnál mtörténik. Midőn a törvény ilyen rendelkezése mellett a tulajdonos földbirtokát azzal a kikötéssel adja haszonbérbe, h. az általános jövedelmi pótadót helyette a haszonbérlő tartozzék fizetni, kétségtelenül az a szerződő felek akarata, h a haszonbérbe adó egyrészről meneküljön az adókivetés körüli ellenőrzés és az adóbefizetés fáradságától és költségétől, másrészről, h. határozott összegű tiszta haszonbérre tegyen szert, a melyre ne legyen befolyása az adókivetésnek esetleg évről-évre előfordulható az az eredménye, h. az adóösszeg változás alá esik. A.'! tehát, h. a kamattartozás a fennebb idézett szakasz értelmében az általános jövedelmi pótadó mérséklése czéljából bevallassék, nem a haszonbérbeadónak, a ki az adófizetési kötelezettséget esetleg az adó leszállításából származható minden előny fenntartása nélkül háritotta a haszonbérlőre, hanem a kötelezettséget feltétlenül magára vállaló haszonbérlőnek áll érdekében. Következőleg, ha a haszonbérbe adó szerződésszerű kötelezettséget arra nézve nem vállalt, h. abban az esetben, ha földbirtoka akár a haszonbérlet kezdetekor van kamatozó kölcsönnel terhelve, akár a haszonbérlet tartama alatt terheltetik meg ily kölcsönnel, az 1875: XLVII. t. cz. 8. §-a szerint való kamatteher-bevallást a maga idejében mtegye, abból a körülményből, h. a bevallást nem eszközölte, vele szemben a haszonbérlőnek mtérités iránti joga nem támadhat, mivel az ily mtérités iránti jog csak a haszonbérbe adó törvény- vagy szerződésből folyó kötelezettségének mulasztásából eredhetne. Mulasztásról azonban külön szerződési kikötés nélkül a haszonbérbeadó részéről szó sem lehel, mivel egyrészről a törv. az általános jövedelmi pótadó tekintetében a kedvezmény igénybe vételét a tulajdonos tetszésére bizza; másrészről pedig a haszonbérleti szerződési jogviszony erre irányuló külön kikötés hiányában nem nyújt jogalapot arra, h. a haszonbérbeadó tulajdonos már magából a jogviszonyból kifolyólag kötelezve volna a haszonbérlő érdekében a kamattartozás bevallásának mtételére; mert a haszonbérbeadónak sem érdekében, sem kötelességében nem áll az, h a haszonbérlő részéről feltétlenül magára vállalt szolgáltatás könynyitéséről ő gondoskodjék Azzal tehát, h. a tulajdonos e tekintetben a törv. által megengedett bevallási jogával nem élt és e miatt a haszonbérlő által szerződésszerűen viselendő adóból az általános jövedelmi pótadó kiv< tésénél számításba vehető kamatteher le nem vonatik, a haszonbérlő sem mulasztást, sem szerződésszegést nem követ el, s ennélfogva a haszonbérlő javára hiányzik minden oly törvényes és szerődési jogalap, mej}^ a haszonbérlővel szemben a haszonbérbeadó tulajdonos felelősségét megállapítaná. (Kelt 1901.márcz. 1. Hit. 901. márcz. 29. 71. sz. t. ü. polg. dönt.)