Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 41 azt az anyagi jogszabályt sértette meg, „h. a férj szülői a há- Óvadék. Ziisság mkötése alkalmával kötelezhetik magukat a házasság tar- Katonai hátamára időnként visszatérő szolgáltatásokat, járadékot fizetni és zassági bizahban az esetben, ha ilyen kötelezettséget vállaltak, azt teljesi- tositék. teni is kötelesek ;l" és h. jogszabály sértetett annak kimondásával h. a D) a. ajánlati okmányban kifejezésre jutott kötelezettség félj), férjének a katonai kötelékből való kilépésével mszünt. Ez a panasz alapos. A felebbezési biróság Ítéletében tényállásként megállapította azt, h. felp. L. G volt m. kir. honvéd főhadnagyival házasságra lépvén; alp. a D) a. ajánlati okirat értelmében 1500 frt évi mellékjövedelem biztosítása czéljából 30,000 •frt óvadékot ajánlott fel és engedett ingatlanaira zálogjogilag bekebeleztetni, h. továbbá felp. férje L. G. ellen 18(.<9. ápr. 22-én házassági bontópert indított, melynek folyamán L. G. felp. részére évi 750 frtnyi, illetve havi 125 K ideiglenes tartásdíj fizetésére köteleztetett, h. L. G. még a jelen per folyamatba tétele előtt honvéd tiszti rangjáról lemondott és Amerikába költözött és h. a kérdésben forgó házasság még felbontva nincs. A felebbezési biróság fclp.-t keresetével azért utasította el. mert az érdekeltek akarata nem arra irányult, h. a D) alatti ajánlati okirat kiállításával magánjogi ügyletet is létesítsenek, hanem az az okirat kizárólag csak a katonatiszti házassági óvadéknak nyújtása czéljából állíttatott ki, ellenben az érdekeltek akarata az I. a. szerződésben foglalt lekötelezés teljesítésére irányult ós mert annak következtében, h. L. G. tiszti rangjáról lemondott és lemondása illetékes helyen elfogadtatott és ekkép a cautió-kötelék mszünt, a szóban forgó évi 1500 frt kamatfizetésre vonatkozó kötelezettség ipso jure mszünt. Téves a felébb, bíróságnak ez a jogi felfogása, mert mjegyezve azt, hogy annak megállapítása, h. a szerződő felek akarata mity jogügylet létrejöttére irányult, abban az esetben, ha azt a felebbezési biróság, mint a jelen perben, nem tényekből, hanem a kereseti igény alapjául szolgáló jogügyletet szabályozó okirat tartalma alapján állapítja meg, nem ténykérdést, hanem az okirat magyarázatából folyó jogkérdést kópez; a felébb, biróság a _D) és 1) a. okiratoknak tartalmát, illetve azoknak joghatályát helytelenül értelmezte. Alp. ugyanis a D) a. ajánlati okiratban magánjogi kötelezettséget vállalt el az iránt, h. az ingatlanaira zálogjogilag bekebelezendő 30,000 frt óvadéknak mfelelő évi 1500 frt kamatélvezetet fiának L. G.-nak és felp.-nek ezek házassága tartamára az illető életmódjuk javítására mfizeti. A m. kir. honvédelmi miniszter ezt az ajánlatot jóváhagyólag elfogadván, ez alapon engedélyezte L. G. m. kir. honvédfőhadnagynak a felp.-sel való házasságra lépését és a nevezettek ez alapon léptek házasságra. A midőn tehát a m. kir. honvédelmi miniszter alp. kötelező nyilatkozatát elfogadta és ez alapon a házasság mköttetett, ez az okirat nem szolgált csupán arra; h. azzal a katonatisztek házasságára vonatkozó szabályoknak formailag elég téve legyen, hanem alp. az okirat kiállításával a szabályrendeleteknek mfelelően jogot adott a fiatal háza-