Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

38 KÖTELMI JOG. A kötelezett-dása az időközben változott és jogilag- az ő terhére számításba 8ég teljesl- nem vehető helyzetnél fogva az illető szerződésből kitetsző érdektése. kel már nem bir. (900. ápr. 6. G. 77.) A terhesebb 18342. Curia: A törvényes gyakorlat által általánosan elfoadósság tör- gadott jogszabály az, h. ha az adós határozott utasítás vagy renlesztésének delkezés nélkül teljesít fizetést, az mindenkor az adós terhesebb vélelme, adósságára fizetettnek vélelmezendő, már pedig, h. az adósnak saját személyes adóssága terhesebb, mint harmadik személyeknek olyan adóssága, a melyért csak készfizető minőségben vállalt kötelezettséget, az kétséget nem szenved, mert egyfelől a készfizetői kezesség jogi természete szerint, csak annyiban különbözik az egyszerű kezességtől, h. a hitelező a fizetést az egyenes adós fizetésképtelenségének kimutatása nélkül is egyenesen a készfizetői kezestől követelheti, ellenben a hitelezővel szemben a követelésnek a főadóstól a hitelező mulasztásából eredt be nem hajthatása miatt emelt kifogások, a készfizetői kezes által is minden mszoritás nélkül érvényesíthetők. (901. ápr. 25. G. 127.) A szerződés 18343. Bpesti tábla : Az elsőbiróság ítéletét h hagyj a indohatározatlan- kaiból s azért, mert a peres felek közti jogügyletről közvetlen sága. tudomással biró K. A. s ennek vallomását megerősítő — bár érdekelt — L. K. tanuk vallomásával az van bizonyítva, b. a peres felek megegyeztek abban, h. felp. a csillárokat visszaveszi és h. alp. csakis szerelési költséget és kölcsöndijat ugy a használatért kártérítést fizet felp.-nek, miből következik, h. felp.-t, ki a szerződéstől egyoldalulag el nem állhat, adásvétel czimén többé mi sem illeti meg alp. ellen ; továbbá, mert a jelen esetben a szerelési költség a kölcsöndij fejében K. A. áltál megállapított és felp. által 2400 K-ban elismert összeg azért kötelező mindkét peres félre nézve, mert jelen esetben nem alkalmazható az 1868 : LIV. t.-cz. 495. és következő §-ainak rendelkezése, miután K. A. nem a jogkérdésben vagyis a peres felek kötelezettségének megállapításában volt hivatott ítélni, hanem csakis szakértőként működött annak a megállapításánál, h. a felp.-t fenti czimeken mily összeg illeti meg az alp. ellen, a kötelezettség mérvére adott szakértői vélemény kötelező voltára nézve pedig a felek minden alakszerűség mellőzésével előre is jogérvényesen megállapodhattak és annak következtében, h. K. A. szakértő tanú a bíróság előtt szakértői véleményét esküvel megerősítette, sőt felp. a fenti czimeken őt megillető összeg megállapítására ujabb szakértők mhallgatását nem is kérte, K A. szakértői becsüje a per eldöntésénél bizonyítékul elfogadandó volt. (1900. évi november hó 13-án 3268/900.) — Curia: Helybenhagyja. Még az által, hogy a szolgáltatás vagy ellenszolgáltatás meghatározása harmadik személyre bizatik, sem a kötelezettség tartalma nem tekinthető olyan határozatlannak, mely a szerződés lényegével ellenkezik, sem az ilyen tartalmú megállapodás választott bíróság iránti szerződésnek nem minősíthető. Felp.-nek az a kifogása tehát, hogy peres feleknek az a megállapodása, mely szerint az alperes részéről felperesnek fizetendő összeg meghatározása