Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

214 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. mázott kereskedősegédjét jogos ok nélkül elbocsátja, ennek kártét.-cz. ritéssel tartozik, ámde ennek összege a fenforgó esetben nem lehet 59. §. kevesebb, mint a mennyit felmondás esetére a törv. mhatároz, ez Könyvelő pedig- a jelen esetben, tekintettel az 1884 ; XVII. t.-cz 92. §-ára, elbocsátása minthogy a felp. könyvvezető, tehát fontosabb teendőkkel mbizott felmondás segéd volt, három havi fizetésre, illetve ellátásra való igény, rnelynélkül nek egyenértéke ez esetben az évi 1200 írtnak egy negyedrésze: 300 frt, mely összeg felp. nek az ipartörvény 97. §. értelmében a szolgálatból való elbocsátásakor a kilépés előtt volt volna kifizetendő. Tek. pedig, h. a felp.-nek jogos ok nélkül való elbocsátása 1895. nov. 10-én történt, fizetését három havi, tehát 1896. febr. 10-ig terjedő időre követelheti, tekintet nélkül arra, h. ez idő lejárta előtt más alkalmazást kapott vagy non ... .1 felp. uj állásának elnyeréseért, illetve annak közvetítéséért fizetett és a póttárgyaláson felszámított 50 frt tekintetében a másod bíróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert ezt az 50 í'rtot fel]), a másodbiróságnak ide vonatkozó helyes indokai szerint alp. érdekében adta ki, mivel arra az esetre, ha felp. ujabb alkalmazást nem kap, alp. köteles lett volna őt az egész szerződési időnek szolgálat nélkül eltöltött részére kárpótolni. Kamat, az 1881 : XVII. t.-cz. 97. §. rendelkezésének fig}relembe vételével, az elbocsátás napjától (1895. decz. 10.) járna, mivel azonban a felp. a kamatot csak 1895. decz. 17. napjától kérte megítéltetni, kérelmén tulmenni nem lehet (900. jun. 10. 755.). Részvénytár- 18658. Budapesti tábla: Alp. t felülvizsgálati kérelmével saság alkal- elutasítja, indokok : Birói gyakorlatunk szerint a részvénytársamazottjának ság alkalmazottja irányában, ha ez a részvénytársaság által alkoelbocsátása tott nyugdijalappal szemben szerzett igényétől a részvénytársaság felmondás igazgatósága részéről jogtalanul történt elbocsáttatása folytán esett nélkül. el, maga a részvénytársaság tartozván felelősséggel; minthogy a fenforgó esetben is felp keresgt tárgyává tett s a nyugdijalapra tőle fizetéséből alp. által levont összegeknek visszatérítésére irányuló igényét arra alapítja, h. alp. igazgatósága által a szolgálatból kívánsága ellenére, önhibáján kivül jogtalanul bocsáttatott el : alp.-nek a legitimatio passiva ellen felhozott kifogása minden alapot nélkülöz; következésképp a felébb, bíróság, midőn alp.nek ezt illető kifogását elvetette, sem eljárási sem anyagi jogszabályt nem alkalmazott helytelenül, sem nem mellőzött. De alaptalan alp.-nek abbeli panasza is, h. őt a felebbezési bíróság anyagi jogszabály msértésével kötelezte a leszállított kereseti összeg és kamatának ráfizetésére; mert a keresethez A) a. csatolt s a budapesti keresk. és váltótsz. mint felébb, bíróság által 1899. D) 368. sz. a. hozott ítélettel felp. kimutatván azt, h. peres felek között felp. felmondási időre járó fizetésének kiadása iránt lefolytatott perben jogerejüleg megállapittatott, miképp felp.-nek a szolgálatból alp. igazgatósága által történt elbocsáttatása jogtalan volt: ennek a megállapításnak az előre bocsátottaknál és a felébb, bíróság által idevonatkozólag kifejtetteknél fogva jogszerű folyomán3Ta az, h. alp. a kereseti jogczimen igényelt összegeket