Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 191 rendelet" kifejezés alatt nem az okiratot, hanem az abban fog- Végrendeleti lalt végintézkedést érti. Következésképen az 1876: XVI. t.-cz. öröklés. 1. §-a azon rendelkezésének, h. az örökhagyó által egész terjede- A tanuk alá lemben irt és aláirt végrendelet érvényességéhez két tanú kiván- írását nem tátik, más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, h. a vég-kell kelettel el rendelkező által pusztán a végintézkedés írandó egész terjedelem- látni. 1876: ben önkezűleg. A kelet azonban a végintézkedéshez nem tartozik XVI. t.-cz. s az mint külön kellék az 1876: XVI. t.-cz. 7. §-ában önál- 3—7. §§: lóan van megállapítva, épen ugy mint a többi kellék a többi szakaszban. Az 1876 : XVI. t.-cz. 5. §. nem rendeli azt, h. a tanuk a kellékek megtartását külön záradékban bizonyítsák, hanem pusztán azt, h. magán az okiraton bizonyítsák; tehát a bizonyitás az okirat szövegében is történhetik. Az örökhagyó végrendeletének utolsó bekezdése azt tartalmazza, h: „ezen végrendeletem az általam elhivott tanuk előtt sajátkezüleg irtam alá". Ebben benfoglaltatik, h. örökhagyó az okiratot a tanuk előtt végrendeletének kijelentette és egyszersmind önkezűleg aláirta, a tanuk pedig az ezen kijelentést magában foglató okiratot aláírták. S minthogy valamely okiratnak aláírása annak bizonyításául történik, h. az aláírás felett irt szöveg tartalma a valóságnak megfelel, a végrendelet utolsó bekezdésében foglalt tények megtörténte a tanuk aláírásával bizonyítva van. A végrendeletből az is kitűnik, h. örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében jelentette ki végrendeletének és irta alá. A fentebb előadottak szerint ugyanis a tanuk által magán az okiraton bizonyítva van, h. örökhagyó az okiratot ő előttük egy folytában végrendeletének kijelentette és aláirta s minthogy az aláírás csupán egyszer történhetik és így annak megtörténténél két tanú két külöinböző időben jelen nem lehet, nyilvánvaló, h. az örökhagyó kijelentésénél és aláírásánál a két végrendeleti tanú együttesen jelen volt. Ezek szerint magából a végrendeletből kitűnik, h. az az 1876: XVI. t.-cz. 1. és 5. §-aiban megállapított kellékeknek megfelel. (900. nov. 27. 3255.) 18619. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete meg változtatta tik, Szóbeli végnéhai D. M. szóbeli végrendelete érvénytelennek nyilvánittatik; rendelet. ennek következtében az elsőbiróság utasittatik, h. a hagyatéknak a törvényes örökösödés szabályai szerint leendő átadása iránt hozzon a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet. Indokok: Az 1876: XVI, t.-cz. 15. §-a nem foglal ugyan magában olyan rendelkezést, melynél fogva a szóbeli végrendelet alakszerűségei tekintetében bizonyos sorrend volna megtartandó, azt azonban határozottan elöszabja, h. a végrendelkező kijelentse, miként nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Sz. Gy. és Z. A. tanuk azt valották ugyan, h. örökhagyó azt jelentette ki, miként szóbelileg kiván végrendelkezni, az ellenkérdésekre adott feleleteikben azonban a végrendelkezésnél jelen volt többi tanú vallomásával egyezően azt tanúsították, h. örökhagyó akkép nyilatkozott, h. gyermekeivel akar valami rendet csinálni Örökhagyónak ez a nyilatkozata nem felelvén meg a fentebb idézett törvényszakasz