Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

192 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti által a szóbeli végrendelkezésnél határozottan előszabott említeti öröklés alaki kelléknek, örökhagyónak megtámadott szóheli végrendeletét Szóbeli vég- érvénytelennek nyilvánítani kellett. A szóbeli vég-rendelet megrendelet. dőltével a törvényes örökösödésnek lévén helye, az elsőbiróság' utasítandó volt, h. a hagyatéknak a törvényes örökösödés szabályai szerint való átadása iránt és a perköltségre nézve nj Ítéletet hozzon. (900. okt. 11. 5199.) Közjegyzőnél 18620. Curia: Az 1876: XVI. t.-cz. 25. §-a érvényeseknek letett végren- jelenti ki a 23. §-ban megjelölt és körülirt magán végrendeleteket az delet érvé- esetben, ha azok a 23. és 24. §§-okban előirt alakszerűségek nyessége megtartása mellett a kir. közjegyzőhöz letéteményeztettek. A letéteményezés alakszerűségeit tehát, az előadottak szerint, a 23. és 24. §§-ok egészen önállóan szabályozzák, a miből önként következik, h. a letéteményezes leörül követendő eljárásnál más törvényes rendelkezések csak annyiban lehetnek irányadók, a mennyiben azokra a 23. és 24. okban egyenesen hivatkozás történik. Á dolog ilyen állásában az emiitett letéteményezésnél az 1874: XXXV. t.-cz. 83. §-a épen nem, ugyanazon törv.-czikk 106. és 107. $#-ai pedig csak annyiban nyerhetnek alkalmazást, a mennyiben azt az 1876: XVI. t.-cz. 24. §-ánák első bekezdése meyengedi, vagyis a mennyiben azok a letett végrendelet megőrzésére, tehát nem a végrendelet letéteményezésére és viszszaadására vonatkoznak, a miből ismét kétségtelen, h. az írásbeli magáuvégrendeletnek a közjegyzőnél való egyszerű letételét szabályozó 22. §. a 23. és 24. § okkal semmiféle összefüggésben nincs. Felp. nem vonta kétségbe, h. H. A. írásbeli magánvégrendeletének letéteményezése körűi a 23. §. és a 24. §. 2. és 3. bekezdésében előszabott eljárás pontosan megtartatott, a letéteményezés alkalmával felvett és végrendelet kihirdetési jegyzőkönyvhöz csatolt közjegyzői jegyzőkönyv pedig ezt minden kétségen felül helyezi; minthogj7 pedig a most felhívott szakaszok sem az ügyleti tanuk alkalmazását, sem pedig azt nem kívánják, h. a végrendelet a közjegyzőnek borítékban zárva adassék át és minthogy H. A. az idegen kézzel írott végrendeletét két nem kifogásolt tanú együttes jelenlétében, kik azt az 1876 : XVI. t.-cz. 5. §-ának megfelelően aláírták, végrendeletének kijelentette és önkezűleg aláirta s ekként ez a végrendelet a most felhívott törv. 23. ^-ának mindenben megfelel. Annálfogva ezt a végrendeletetet a Curia is, mint szabályszerűen letéteményezett magánvédrendelet a 25. §. értelmében érvényesnek ismeri el. Nem volt figyelembe vehető felp.-nek a végrendeletetet és az arra vezetett záradék kelte közötti külömbségre alapított érvelése, mert abból, h. a végrendelet szövege alá 1897. szept. 12-ik napja van keletül jegyezve, még nem következik szükségképen, h. azt végrendelkező ugyanaz nap irta alá, ez a körülmény tehát az 1897. szept. 13-áról keltezett záradékot, mely szerint végrendelkező a végrendeletet a tanuk előtt ezen a napon irta alá, hitelességétől meg nem fosztja és mert ha ez a külömbség a kelet körül hiánynak el is fogadtatnék, az a végrendeletnek a letétel napjá-