Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

vagy pedig az özvegy által fizetendő 111,462 kor. erejéig ma- Hagyaték, rasztaltassanak; az a kérdés, h. a kiskorú alp.-ek a hagyaték Az örökös fe elidegenitése következtében a netán lehető saját vagyonaikkal Mőssége az felp.-nek mennyiben felelősök, a perben döntés tárgyát nem ké- örökhagyó pezheti. Ami felp.-nek azt a panaszát illeti, h. nem engedtetett tartozásaiért. meg néki a hagyatéki vagyon értékének bizonyitása; jelentőség- A hagyatéki gel nem bir, mert bár az nem kétséges, h. a hagyatéki vagyon vagyon becsértékének megállapítása szempontjából az örökhagyó hitelezője a lése. közbejötte nélkül felvett leltárral szemben a követelése behajtása iránti perben szakértő becsű utján is ké>ni jogosítva van a ha gyaték értékének megállapítását és jogosítva van a jelzett per során a hagyatéki leltárba fel nem vett vagyont is mint örökséget kimutatni, ha ilyen létezik, mindamellett a felébb, biróság az ügy eldöntésére lényeges befolyással biró jogszabályt nem sértett, mert felp. csak azokra a javakra kérte a becslés elrendelését, melyek az 1900. ö. 22/11. sz. átadó végzésben foglaltatnak, ezek a vagyonok azonban, mint már fennebb is kiemeltetett, nem az örökösnek, hanem az özvegynek adatván át, és azok értéke erejéig a jelen perben a marasztalás helyet nem foglalhatván, a jelen per kimenetelére egészen közömbös, h. azon javak minő értéket képviselnek. Azt a kijelentést pedig, h. hagyatékot csak az képez, ami az örökösödési biróság által átadatik, a felébb, biróság nemcsak h. nem tette, hanem ellenkezőleg, a marasztalást az örökhagyónak oly vagyonát képező követelése erejéig mondotta ki, mely a hagyatékátadó végzésben nem is foglaltatik (901. jun. 12. G. 211.). 18588. Curia: Nem fogadható el alp.-nek arra alapított véde- Osztályos kezése, h. a N. I. és E. közt 1878. jun. 25-én létrejött s köz- c9V^ég hajegyzői okiratba foglalt F) a. osztályos egyezség a N. I. hagya- tálya. téki ügyében 1887. jan. 10-én tartott tárgyalásnál létrejött O. a. egyezséggel hatályon kivül helyeztetett volna, mert ezen okirat tartalmából nyilvánvaló, h. a N. I. hagyatéka feletti tárgyalásnál N. E. és a felp., mint akkor még kiskorú képviseletében eljáró magángyám részéről kijelentést nyert, h. az F) a. okirat a hagyatéki ingatlanok megosztására alapul fogadtatik el és sem ezen tárgyalásnál nem tettek az érdekelt örökösök oly nyilatkozatot, h. ama közjegyzői okiratban foglalt más irányú rendelkezésektől elállanak, sem nem bizonyittatott, h. azoktól való elállásra nézve N. E. és felp. között utóbb bármikor megállapodás történt. Az F) a okirat 6. p.-jában foglalt N. E. által elfogadott az a rendelkezés tehát, mely szerint N. I. a halála után gyermekeire E. és Ö-re átháruló és az egyezségben mjelölt ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogot akként korlátozta, h. azokra az öröklési jog a nevezett gyermekek törvényes örökös nélküli elhalálozása esetén egymás irányában fenmaradjon, teljes hatályában fennállt N. E.-nek elhalálozása idején is és nem változtatott azon a O) a. foglalt s felp. érdekében gyám hatóságilag jóváhagyott az a megegyezés sem, mely szerint az előbb elhalálozó örökösnek biztosittatott az a jog, h. az életben maradó örökösnek, illetve, testvérnek azon esetre; ha az szintén