Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

174 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Hagyaték magtalanul halna el, ama fekvőségre, mely róla testvérére száll, Osztályos utóörököst nevezhessen, mert ez az egyezség joghatályosnak egyezség ha- nem tekinthető. Az F) a. értelmében ugyanis felp. N. Ö azon tálya ingatlanoknak, melyekre a N. I. által tett rendelkezéssel utó­öröklési joga biztosíttatott, N. E.-nek törvényes leszármazók nél­kül való elhalta esetén korlátlan, tehát olyan tulajdonosává volt válandó, kinek az ingatlanok feletti rendelkezés mind élők közt, mind halál esetére jogában áll; az ő képviseletében eljárt magán­gyámnak e jogról visszteher nélkül való lemondása ennélfogva a felp. érdekét nagy mérvben sérti és őt az 1877: XX. t.-cz. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében a gyámhatósági jóvá­hagyás megtörténte mellett sem kötelezi. Korlátolva lévén tehát az ingatlanokra vonatkozóan az örökhagyó N. E,-nek tulajdon­joga a felp. utóöröklési jogával és ezen ingatlanokra nézve felp. nem a N. E. által alkotott végrendelet, hanem a közös apa N. I. rendelkezése alapján birván öröklési joggal, ebből következik, h. mig egyrészről N. E. a javak felett halálesetre szóló rendel­kezés jogosultságával sem birt és a felp.-nek öröklési jogát semmi irányban nem korlátozhatta, másrészt felp. a N. E. vég­rendeletében foglalt, ugy a végrendeletre alapitott hagyatéki birósági azt a rendelkezést, melylyel alp. utóöröklési joga a kereseti javakra szabályoztatott, elfogadni nem köteles : miért is a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Íté­lete ezen okokból hhagyandó volt. (901. okt. 10. 25.). 2. Törvényes öröklés. Singularis 18589. Curia: Valamely végrendelet érvényének mtámadá­óröklési jog sara csak az van jogosítva, kit az örökség akár szerződés, akár kimutatása. eiőbbi végrendelet, akár a törvény alapján megillet s általános Oldcilrokonokjogszabály, h. törvényes öröklés esetében az általános örökössel öröklése, szemben különleges öröklési jogát, az arra hivatkozó köteles kimu­tatni és bebizonyitani. Néh. P. J.-né leszármazók hátrahagyása nélkül halván el, általános örökösének hátrahagyott házastársa, az alp. tekintendő, ezzel szemben tehát a nevezett örökhagyó után a törv. alapján, az erre támaszkodó felp.-eket, mint oldalrokono­kat, csakis a különleges (singularis) öröklési jog illethetné meg azokban a javakban vagy értékben, mely az örökhagyóra velük közös törzsről szállott. Minth. pedig felp.-ek azt a közös törzset, kiről a vagyon vagy érték szállott, a per folyama alatt meg sem nevezték, sót nem is állították, h. a hagyatéki javak ilyen közös törzsről szállottak volna, nekik törvényes öröklési joguk s ennek alapján a végrendelet érvényének mtámadására kereseti joguk nincs. Igaz ugyan, h. a hagyatéki javaknak közös törzstől szár­mazását alp. tagadásba nem vette, de ez irányban felp-ek sem állítván semmit, tagadásra nem is volt szükség, az a körülmény pedig, h. alp. annak bizonyítására vállalkozott, h. a hagyatéki javak egy része közszerzemény, tekintettel arra is. h. a hitves-

Next

/
Thumbnails
Contents