Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

168 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Hagyaték, sorban a szerzeményi vagyonból, az abban részesülő örökösök által HagyatéH elégitendök ki és az ági vagyont s illetve annaJc örököseit csak terhek kielé- másodsorban, t. i. csak akkor és csak annyiban terhelik, ha és a gitése. mennyiben azok fedezésére a szerzeményi vagyon nem elegendő. Ebből folyólag, minth. a hagyaték szerzeményi természettel biró B/9-részének értéke a fent emiitett 191 kor. hagyatéki terhet jóval mhaladja, ennek a tehernek viselésére egyedül a szerzeményi természetű vagyonban örökösödő alp. volt kötelezendő (901.jnn. !9. 7393.). Az örökség 18581. Curia: Felp.-nek felebb.-e a kamatlábra vonatkozz/szna zó\ag hivatalból visszautasittatik, mert az 1895. jul. 1. napját Hagyatéki megelőző időre már az elsőbiróság is 5°/n kamatot itélt meg, s terhek kielégi- a feip _ek ez ellen felébb.-sel nem ettek. A másodbiróság Ítélete tése a szerbe-ellen tehát amiatt, h. abban 1895. jul. 1-ső napját megelőző időre méiujivagyon- szintén 5% kamat ítéltetett meg, felp.-ek felébb.-sel nem élhetnek. ból. A kii. tábla Ítéletének az a része, mely szerint 1., 2. és 8. rendű alp.-ek az örökhagyó halála, illetve a 471 frt 90 kr. felvétele napjától számítva kamat fizetésére köteleztettek, azért hagyatik helyben, mert az örököst az örökség haszna az örökhagyó halála napjától kezdve illeti, s ezen jogszabályra az a körülmény, h. a hagyatékhoz tartozó vagyont egy harmadik személy jó- vagy rosszhiszeműen tartotta-e birtokában, semmi befolyással nincs, A tábla ítéletének az 1., 2. és 8. rendű alp-ek viszonkeresetére vonatkozó része indokaiból és azért hagyatik helyben, mert abból a jogszabályból, h. szerzeményt az a vagyon tesz, ami az ági érték és a hagyatéki teher levonása után megmarad, önként következik, h. a hagyatéki teher első sorban a szerzett vagyonból elégitendö ki, s csak ami ebből ki nem telik, az fedezendő az ági vagyonból. A másodbiróság ítéletének az a része, mely szerint 1., 2. és 8. r. alp.-ek a felp.-ek ágától származott értéknek és kamatának birói letétbe helyezésére köteleztettek, részben szintén mváltoztattatik s ezen alp.-ek e megítélt ági értéknek és kamatának csupán a Z. N. J. és J. E.-től leszármazott 5. r. felp.-t és Z. N. J.-t illető */ö részt kötelesek birói letétbe helyezni, az 1—4. r. felp.-eket illető 4/s részt ellenben ezeknek kötelesek alp.-ek 15 nap alatt megfizetni. Mert ami az ági értéket illeti, 1., 2., 8. r. alp.-ek beismerték, h. J. I. hagyatéki leltárban teherként felvett 250 frt azonos azzal a 112 frt 44 kr. tőkével s kamatával, melynek erejéig a zálogjog a seregélyi 540. sz. tjkv.-ben C) 2. a. bekeblezve volt. A tkvi iratok szerint pedig az a zálogjog a követelés megfizetése folytán a székesfehérvári kir. tsz. 10.204/75. sz. végzésével, tehát még az örökhagyó atyjának I. I.-nak és a vagyont átruházó I. M. nak életében töröltetni rendeltetett, amiből nyilvánvaló, h a kérdéses 250 frt tartozás az örökhagyó atyjának J. J.-nak halálakor már fenn nem állott és annak hagyatéki leltárába helytelenül vétetett fel teherként. Továbbá abból a körülményből, h. ez a tartozás még a vagyont átruházó J. M. életében mfizettetett, és h. azt a 2. 7. szerződésben a vagyont átruházó J. M. a vagyont átvevő J. A. és -J. J. sal át nem vál-