Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 87 alp.-t ennek a h'ivi járandóságnak felp. részére, az alp. gyári Kártérítés, szolgálatából való kilépése, vagyis 1896. évi szept. 21-ik nap- A munkaadó jától felp. életfogytáig leendő mfizetésére kellett kötelezni. Az enili- felelőssége tett kilépés napja azért volt az előadott módon mhatározandó, munkása balmert felp. kereseti előadása szerint ő 1896. évi szept. 21. nap- esetéért. jáig dolgozott alp. gyárában, mely napon azonban a perhez mellékelt 2'/- és 47- alatti kimutatásokból kitetszően már nem volt ott alkalmazásban. (901. máj. 26. 7448.) 18406. Bpesti keresk. és váltótszék: Az alp. kártéritési kötelezettsége a felp. irányában megállapíttatik stb. Ind.: Nem vitás, h. az alp. gyárában kazánkovácskéut alkalmazva volt felp.-t 1897. május 5-én az a baleset érte, h. vasnak tüzesen való kovácsolása közben a bal szemébe egy tüzes szilánk pattant, a mitől felp. erre szemére msérült. A felp.-t mvizsgált szakértőknek 116,746. sz. a. iktatott jkönyvhöz csatolt véleményével bizonyítva van, h. a felp. erre a fentebbi baleset alkalmával msérült szemére teljesen mvakult. A szakértők ezen véleménye szerint megállapítható az okozati összefüggés is arra nézve, h. a mvakulást a felp. szemében hatolt tüzes vasszilánk .idézhette elő. Az alp. a per során maga vitatta és ezt D. F. szakértő tanú vallomása is megerősiti, h. szilánk és szikrapattanás, minden, még a legjobb minőségű vasnak is kovácsolás utján való megmunkálásánál rendszerint és állandóan előfordul. E szerint tehát a tüzes vas kovácsolása közben, annak minőségére való tekintet nélkül, szükségkép kipattanó szikra és szilánk az üzem eme minőségétől elválaszthatatlan s az ezen üzem körén belül állandóan előforduló rendszerinti veszélyt képez. A fennálló jogszabályok értelmében pedig az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben vagy az abban használt eszközök által okozott kárért, még akkor is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli, hacsak ki nem mutatja, h. a kárt a kárositottnak hibája*okozta. A ki tehát oly ipart folytat, mely természeténél fogvaaz alkalmazottakra vagy harmadik személyekre nézve különös veszély jár, már az ilyüzem folytatásával magára vállalja az abból eredő, különben senkinek terhére fel nem róható veszélyekért a kártérítési felelősséget ós már ezen az alapon felelős minden kárért, mely ezen veszélyből származik. Az ily veszélylyel járó üzem körében előálló veszély és károsodás tehát, hacsak nem a munkás gondatlansága által okoztatik, a gazdasági vagy ipari üzem előállitási és termelési költségeihez tartozik, a kár elvállalása pedig alkatrészét képezi a minden gazdasági vállalattal járó rendes koczkázatnak. Ezekhez képest eme jogszabály mellett közömbös az a kérdés, vájjon az alp.-t, mint a veszélylyel járó ipari üzem tulajdonosát és munkaadót terheli-e az 1884 ! XVII. t.-cz. 114. §-ába és a kiegészítő 1893 : XXVII. t.-cz. 1. §-ába ütköző mulasztás vagy sem, mert az általa folytatott üzemmel járó veszélyeket viselni tartozik akkor is, ha terhére hiba ki nem mutatható, feltéve azonban, h. íelp.-nek msérülését, nem felp.-nek saját hibája idézte elő. Következésképen a felp -t, a részére ki-