Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

86 KÖTELMI JOG Kártérítés, gyárban 5 éven át dolgozott, minthogy az az időtartam a per .4 munkaadó adataiból meg- nem állapitható s jelen perben nem is ügydöntő felelőssege körülmény, e helyütt mellőztetett. Felp.-nek a másodízben szennnoikdsa bal- védett sérülése alapján támasztott keresetéro nézve azonban mindesetéért. két alsóbiróság Ítéletét meg kellett változtatni a következő indokokból. Ugyanis felp. második sérülése gyalugéptől származik, a mi szintén nem esik kétség alá, az 1893: XXVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében pfdig a munkaadó köteles az ipartelepén mindazt létesíteni s fentartani, a mi tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak következményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges; ugyanannak a §-nak c) pontja értelmében pedig köteles a gyalugépeken védőkészüléket alkalmazni. Mindezekbői tehát következik, h. alp.-nelc nem volt szabad megengedni, h. a munkás az említett védőkészülék használatát munkaközien mellőzze, hanem tartozott felügyelni, h. ilyesmi elő ne forduljon, mely felügyelet kötelezettsége alól fel nem menti alp.-t az, h a munkások a gyárhan kifüggesztett Írásbeli figyelmeztetéssel a gépek védőké szülékének használatára vannak utasítva. A perben kihallgatott T. K. és K. J. vallomásaiból kétségen kivül megállapítható, h. felp. a gyalugépnél a védökészüléket sem msérülése alkalmával, sem egyébkor nem használta, mi alp. fent előadott felügyeleti kötelességének teljes elhanyagolására mutat, ebből folyóan alp.-t, felp.-nek az alp. gyárában a gyalugépnél történt msérüléseért kártérítési kötelezettség terheli. A perben kihallgatott orvosszakértő felp. első sérülése alkalmából munkaképessége 50 százalékának, második sérülése alkalmából pedig további 15 százalékának elveszítését állapítja meg, az utóbbi veszteséget azonban arra való tekintettel, h. a későbbi sérülés által a korábbi sérülés folytán előállott munkaképtelenség fokozódott, a másodízben előállott munkaképtelenséget 25 százalékra emeli. Tekintve azonban, h. az elsőizben történt sérülés, a fent előadottak szerint, nem esik alp. terhére, azért a második sérülés alkalmából esak a 15 százalékos munkaképesség veszteség vehető számításba, felp. részére tehát az egész kereseti összeg meg nem ítélhető, hanem az őt megillető 15 százalékos kártérítés Összege következőleg volt megállapítandó. Ugyanis, minthogy a perhez 2 /. alatt mellékelt kimutatásból kitetszik, felp. nnpi bére 1896. évi aug. hóban 1 frt 00 kr volt s azt a peres felek egyike sem állította, annál kevésbbé bizonyította, h. felp. napi bére az utóbb említett év február havában nagyobb, vagy kisebb volt, az pedig, h. felp. az említett sérülése után mily bért kapott alp.-tői, irányadó nem lehetne, ezért felp. 1 frt 60 kr. napi bérének alapul vétele mellett volt felp. munkaképessége 1 (50/0-oa veszteségének aránylagos pénzbeli értéke megállapítandó. Érintett napi bére mellett a havi járandóság 40 frt, illetve 80 koronának felel meg, havonként 25 munkanapot számítva, mely összegből a fent érintett 15 százaléknak mfelelő összeg havonkinti 12 koronát tesz, s minthogy felp.-nek ez a részleges munkaképtelensége életfogytiglan tart,