Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG Kártérítés. 18403. Curia: A per adatni azt igazolják, h. felp. alp. gyá.4 munkaadó rában mint gépmunkás volt alkalmazva s h. a t'clp. részére a felelösséf/e gépnél kijelölt munkája közben a gép kése felp jobb keze mutató munkása bal- ég gyürüs ujjának első perczét teljesen, második perczét nagyobb esetéért. részben, továbbá kis ujjának első perczét elmetszette. A gépészszakértőknek a per során előadott pótvéleménye szerint annál a gépuél való munka, melynél a felp. szerencsétlensége történt, az óvó készülék alkalmazása mellett is, ha a munkás nem vigyáz, a sérülés nincs kizárva, e szerint pedig a felp. által végzett munka veszélyessége nyilvánvaló. Minthogy pedig a veszélyly<d járó ipari üzem tulajdonosa az abban használt gépek által másoknak okozott kárért abban az esetben i< felelős, ha a tulajdonost köteles gondosság elmulasztása nem is terheli, ha csak be nem bizonyítja, h. a kárt a kárositottnak gondatlansága okozta, az adott esetben azonban a per során nem állíttatott elő közvetlen bizonyíték arra nézve, h. felp. szerencsétlenségét ennek gondatlansága okozta volna, mindezeknél fogva a fenti módon kellett ítélni. (901. máj. 2. 5028. J. 901 29.) 18404. Pécsi tábla: A fennálló jogszabályok értelmében kártérítési kötelezettséget nemcsak valakinek szándékos vagy vétkes jogellenes cselekménye vagy midasztása állapit meg, hanem a veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem gazdája felelős az üzem. vagy az abban használt eszközök által másnak okozott kárért még akkor is, ha a gazdát a köteles gondosság elmidasztása nem is terheli, ha csak ki nem mutatja, h. a kárt a kárositottnak hibája okozta. A ki tehát ilyen üzemet folytat, az már az üzem folytatásával magára vállalja az abból eredő s különben senkinek terhére fel nem róható veszélyekért a kártérítési felelősséget s ugyanígy magára vállalja az állatot tartó gazda az állat által véletlenül okozott kárért való felelősséget. Hogy a gazdának felelőssége alkalmazottjaival, nevezetesen gazdasági cselédjeivel szemben is hatályos, az a fentebbiekből folyik, de e részben az 1876: XIII. t.'-cz. 30., 32., 33. és 34. § ai és az 1898 : XXI. t.-cz. 5. §-a a gazdát még fokozott gondosságra is kötelezi. Tekintve azonban, h. a perben kiderített tényállás szerint azon ló, mely néhai Sz. J.-t mrugta és halálát okozta, alp. által nem ennek gondviselésére volt bizva, a kihit alatthallgatott Sz. Gy.. K. J. és H. J tanuk vallomása által pedig be van bizonyítva, h. a kérdéses fuvarosnál Sz. J.-nek a szerencsétlenséget okozó lóhoz hozzá nyúlnia, azzal elbánnia nem is kellett volna, mégis, Sz. Gy. a ló kocsisának figyelmeztetése daczára, a lovat kifogni akarta, tekintve, h. ezek szerint Sz. J. msérülése és halála alp. mulasztásával oki összefüggésben nem áll s tekintve, h. alp. ezek szerint kimutatta, h. a balesetet magának Sz. J.-nek a hibája okozta, alp.-nek felp.-ek iránti kártérítési kötelezettségét megállapítani nem lehetett — Curia: Általánosan elfogadott jogszabály az, h a ki állatot tart, felelős a kárért, a melyet az álhit másnak okoz, nemkülönben jogszabály az is, h. a károsult nem követelhet kártérítést oly kárért, a mely egyedül a saját