Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

51 uem mondja, a marasztaló részre kért végrehajtás elrendelésének helye nincs. IX. 15537. 21. sz. Ha valamely ingatlannak több a tulajdonosa s ezek közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek tartozása miatt rendelendő árverés és a több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek hányadát terheli bejegyzett szolgalmi jog, ez eset­ben az 1881: LX. t-cz. 156. §-ának a) — d) pontjaiban foglalt kivételes intézkedések nem alkalmazhatók, vagyis az árverés csak a végrehajtást szenvedőnek vagy szenvedőknek hányadára rendelhető el, akkor is, ha az ingatlan kikiáltási ára az 1881. LX. t-cz. 156. §-a második bekezdé­sének a) b) c) és d) pontjaiban meghatározott kikiáltási árösszeget meg nem haladja. IX. 15647. 22. sz. Részvénytársaság közkereseti társaságnak tagja nem lehet. IX. 16250. 23. sz. A váltóeljárást szabályozó 1881. évi 2851. I. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet 42. §-ának 2-ik kikezdése alapján a biztositási végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a bíróság elmarasztaló Ítéletet már tényleg hozott. IX. 15669. 24. sz. A szakértők és tanuk járandóságának előlegezésére nem a bizonyító fél ügyvédje, hanem a bizonjátó fél maga kötelezendő. X. 16713. i) 25. sz. Az 1881. LX. t-cz. 222. §-ának 3-ik bekezdése esetében, ha úthasználat eltűréséről vagy abbanhagyásáról van szó, az idézett t.-cz. 9. §-ának második bek. és 10. §-ának második bek. alkalmazandók, tarto­zik tehát a végrehajtató megfelelő magán- vagy közokirattal végrehajtási kérvényében kimutatni, hogy ellenfele az úthasználatnak eltűrésére, vagy ilyennek abbanhagyására nézve itéletileg megállapított kötelezettségét megszegte ; ennek kimutatása nélkül a végrehajtási kérelem sem a pénz­büntetés kiszabása, sem pedig behajtása tekintetében nem teljesíthető. X. 16958. 26. sz. Ha a végrehajtás az 1881 : LX. t.-cz. 13. §-a értelmében az uj jogosított javára rendeltetik el s utóbb a végrehajtást szenvedő fél, a ki perújítással ólt, az 1881 : LX. t.-cz. 42. §-ában megjelölt kérelmet ter­jeszti elő, a végrehajtást szenvedőnek a végből, hogy összvégrehajtási igénye veszélyeztetettnek megállapittassék, elég, ha kimutatja, hogy a végzés az alapperbeli ellenfele vagyis az engedményező irányában forog fenn. XI. 18075. 27. sz. Ha a végrehajtási eljárás folyamán indított igényperben a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, a felebbezési bíróság ítéletének a felebbviteli eljárás költségeire vonatkozó rendelkezése ellen sincs felülvizsgálatnak helye. XI. 18087. 28. sz. Az 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §-ának 5. 1) pontja alá eső perek­ben a felebbvitel megengedhetőségének megállapítása szempontjából a kereset tárgyának értékéül a visszabocsátani kért ingatlan évi használa­tának egyenértéke, évi bére veendő. XI. 18018. 1) V. ö. a Curia XI. sz. döntvényét fönn a 12. lapon. 4*

Next

/
Thumbnails
Contents