Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

48 3. Győri Mr. ítélőtábla. 1. sz. Abban az esetben, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtás alapjául szolgáló okiratban (ítéletben, bírósági egyezségben) csupán csak a váltólevél vagy az adóslevél kiadására van kötelezve, de nem egyúttal arra is, hogy a kiadandó adóslevél vagy váltólevél fel nem találása esetére az adóslevélben vagy a váltóösszeget megfizetni, esetleg birói letétbe fizetni (biztosítani) tartozik, az 1881 : LX. t.-cz. 217. §-a nem alkalmazható. VIII. 13439. 2. sz. Abban az esetben, ha a végrehajtás alá vont ingatlan osztott tulajdont képez, akként, hogy más a felépület s más a telek tulajdonosa, a végrehajtató pedig csak a telek vagy csak a felépület tulajdonosa ellen vezet végrehajtást és az osztott tulajdont képező ingatlan értéke a telket és a felépítményt összevéve, 500 frtot meg nem halad, az 1881 : LX. t.-cz. 156. §-a alkalmazást nem nyerhet. V. 12282, VIII. 13405. 3. sz. A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett örököst, ingókból álló, még biróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári törvénykönyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen, végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gátolja azonban azt, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában levő hagyatéki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de még valamely örököstárs birlalatában lévő hagyatéki ingóságnak a végrehajtást szenvedőt megillető jutaléka az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a értelmében le legyen foglalható s e czél elérésére elegendő ha a biró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. VIII. 13322. 4. sz. Az 1893 : XVIII. t.-cz. életbeléptetése (1894. november 1.) előtt elsőbirósági Ítélettel már ellátott sommás perekben, 1894. november 1-je után hozott végzések elleni felfolyamodás, illetőleg felebbezés, akár a végitélet után foganatosítandó intézkedésekre, akár a feloldott vagy megsemmisített ítélet helyébe hozandó ujabb döntő ítéletet megelőző kérdésekre vonatkozzék a megtámadott végzés, egyaránt a korábbi törvények szerint történik ős intézendő el. VIII. 13262. 5. sz. A végrehajtást szenvedőt valamely telekkönyvezett ingatlan tulajdonára megillető, telekkönyvileg ki sem tüntetett jog, az 1881 : LX. t.-cz. 132. §-a értelmében s az e szakaszban megállapított eljárás utján akkor is lefoglalható, ha az ingatlanra vonatkozó jogot élők közti jogügylettel nem maga a végrehajtást szenvedő, hanem az a jogelődje — akinek a kérdéses jogra vonatkozólag a végrehajtást szenvedő az örököse — szerezte meg. VIII. 13385. 6. sz. Abban az esetben, ha az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) pontja alatt említett sommás visszahelyezési kereset építmény lerontása iránt előterjesztett kérelmet is foglal magában, — akár ugy álljon az ügy, hogy a keresetet 1894. évi november hó 1-ső napját, vagyis 1893. évi XVIII. t.-cz. hatályba léptét megelőzőleg indították meg, de a perben az elsőbiróság e határidő előtt ítéletet nem hozott, akár ugy, hogy a kereset az 1893. évi XVIII. t.-cz. hatályba lépte után lett megindítva,