Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

301 3.568/1901. B. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar kir. Curia becsületsértés vétsége és idegen ingó dolog szándékos megrongálásának vétsége miatt vádolt D. J. ellen a szegzárdi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi november hó 27-én 364. sz. a. elintézett bűnvádi pert a kir. koronaügyósznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán 1901. évi június hó 11-ik napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a szegzárdi kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletével a törvényt többszörösen megsértette. Indokok: D. J. a szegzárdi kir. járásbíróságnak ítéletével bűnösnek mondatott ki idegen ingó vagyon szándékos megrongálásának vétségében és becsületsértés vétségében és ezért az eljáró bíróság a B. T. K. 91., 96., 97., 261. és 418. §§-ra való hivatkozással 8 napi fogházat mint fő- és összbüntetést szabott ki s ezenfelül vádlottat a 92. §. alkalmazásával 10 korona pénz-, mint mellékbüntetésre is ítélte. Ez az ítélet a B. T. K. rendelkezéseit többszörösen sérti. Ugyanis : 1. Összbüntetés megállapítható nem lett volna, mert a 261. §. szerint a becsületsértés vétsége csak pénzbüntetéssel büntetendő, a 102. §. értelmében pedig a pénzbüntetés minden cselekményre külön lévén kiszabandó, ezzel az összbüntetés alkalmazása ki van zárva. 2. A becsületsértés csupán pénzbüntetéssel, az idegen ingó dolog szándékos rongálása pedig fogházzal és pénzbüntetéssel lévén büntetendők : az ítéletben az előbb idézett 102. §-hoz képest nem egy, hanem két pénzbüntetés lett volna kiszabandó és pedig az egyik önálló büntetésül a becsületsértésért, a másik mellékbüntetés gyanánt az idegen dolog szándékos megrongálása miatt. 3. A B. T. K. 91. és 92. §-ai egy ítéletben együtt nem alkalmazhatók (lásd a 77. sz. curiai döntvényt). A 418. §-ban meghatározott mellékbüntetésnek 50 frtot kitevő minimuma tehát csak az esetre lett volna 50 írtnál kisebb összegben megállapítható, ha a főbüntetésre nézve is nem a 91. §., hanem a 92. §. vétetett volna alkalmazásba. Minthogy vádlott a jogérvényre emelkedett ítéletben kiszabott büntetést már kiállotta, s a pénzbüntetés is az ő irányában fogházra lőn átváltoztatva, a jelen végzéssel csak a törvénynek megsértését kellett kimondani a nélkül, hogy a felekre nézve hatályossá válnék. Végül megjegyeztetik, hogy a szóban lévő ítélet indokaiban használt azok a kifejezések, melyek szerint „perrendszerüleg bizonyítva van" „perrendszerüleg bizonyítást nyert", helytelenek, mert a Bp. tartalmaz ugyan szabályokat, a melyek szerint a bizonyítékok felveendők és használandók, azok bizonyító értékére nézve azonban szabályokat fel nem állit, hanem ezt az itélőbirónak szabad méltánylatára bízza (324. §.), sőt a bizonyítékok elégtelenségéből vagy meg nem állapithatásuk okából való felmentést tilalmazván, a fent idézett kifejezések csak zavarólag hathatnak s azért kerülendők. Kelt Budapesten, 1901. évi június hó 11-ik napján.