Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

302 16. sz. Becsületsértés vétsége miatt elítéltnek újra felvételi ügy éhen az újra felvételi tárgyaláson a Bp. 49. §-a értelmében a vád visszavontnak és a jogos védelemre alapitott védekezés valónak nem tekinthető csupán azért, mert a magánvádló meg nem jelent; az uj bizonyitékok az alapperbeli bizonyítékokkal együttesen mérlegelendök: az ügyfél mulasztása csak perbeli joghatálylyal bir: a törvényt többszörösen sérti a kir. járásbiróságnak oly Ítélete^ melylyel a jogerős alápitéletet a magánvádló elmaradása miatt hatályon kivül helyezte és az elitéltet fölmentette. 3 608/1901. B. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar kir. Curia becsületsértés vétsége miatt elitélt B. E. által a técsői kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. október 12-én 376. sz. a. elintézett újrafelvételi bűnvádi pert a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében basznált perorvoslata folytán 1901. évi június hó 13. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a técsői kir. járásbíróság fent idézett keletű és számú Ítélete a törvényt többszörösen megsértette. Indokok : A tényállás a következő : E. E. técsői kir. járás bírósági segédtelekkönyvvezető az ottani kir. járásbíróság által 1&99. évi szeptember hó 12-én 31/5. sz. alatt, a mármarosszigeti kir. törvényszék mint másodfokú bíróságnak 1899. évi szeptember hó 30-án 3 885. sz. a. hozott ítéletei, valamint a debreczeni kir. ítélő táblának 1900. január 16-án 6.337/1899. sz. a. hozott végzése egybevetett értelme szerint becsületsértés vétségében saját beismerése és tanubizonyitékok alapján bűnösnek kimondatott és ezért 25 frt, be nem hajthatás esetében 5 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítéltetett. Az elitélt 1900. évi augusztus 10-én 376. sz. alatt ujrafelvétel iránt adott be kérvényt, a melyben T. P. nevü tanura hivatkozott annak bizonyítása végett, hogy ő jogos védelemből cselekedett. Erre a kérvényre a kir. járásbíróság 1900. augusztus 31-én végzést hozott, a melylyel az ügy tárgyalására határidőt tűzött és erre az elitélten kivül az alapperbeli sértett R. II. magánvádlóként és T. F. tanút a törvényes következmények terhe alatt megidézte. Az 1900. évi október hó 12-én tartott tárgyaláson egyedül az elitélt jelent meg, kinek indítványára a kir. járásbíróság ítéletet hozott, a melylyel az alapperben hozott jogérvényes ítéleteket azon okból helyezte hatályon kivül. és az elitéltet az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól azért mentette fel, merf főmagánvádló a tárgyalásra meg nem jelenvén, vádja a Bp. 49. §-a értelmében visszavontnak volt tekintendő s vádlottnak az a védekezése, hogy a vádbeli cselekményt jogos védelemből követte el, valónak volt veendő. Tekintve már most, hogy az újonnan fölvett bűnvádi perben az Ítélet tárgyát nem a vád, hanem az alapperbeli ítéletek alapjául vett tényállásnak valósága vagy helytelensége képezi, és igy indítványnak visszavonásáról vagy a vádnak elejtéséről egyáltalán szólni sem lehet, s ezeknél fogva a perorvoslattal megtámadott ítélet indokai semmiképen sem egyeznek meg akár a Btk. 116.