Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

297 fogva már C9ak a társországokhoz való viszonyunkra tekintetéből sem történhetik meg, s hogy ehhez képest a kbtkönyvnek az 1880 : XXXVII. t.-cz. 9. §-a alapján alkalmazásba vett fontosabb rendelkezései (22., 31. §§.) az 1883. évi XLIV t.-cz. 108. és 109. §-aival módosíttattak is. De nem nyerheti a „kérdőre vonás" az ellennézet részről annak tulajdonított értelmet a jövedéki büntető eljárásnak rendeleti uton leendő szabályozása iránt a törvényhozás által adott felhatalmazással kapcsolatban sem; mert a felhatalmazásnak az előző pontban kifejtett körülmények között történt megadása épen arra vall, hogy a törvényhozás nem ily mellékes uton és határozatban, sőt a létezőnél még nagyobb zavarokra okul szolgáló módon, hanem rendszeres munkálat által kivánja a megoldást eszközöltetni. Végül a vizsgálat foganatositását az 1883: XLIV. t.-cz. 102. §-ának első bekezdése a pénzügyi hatóságokra ruházván, vizsgálati cselekményeiknek törvényszerű hatálya kérdésbe nem vonható. Kelt Budapesten, a kir. curia büntető tanácsainak 1896. évi ápril hó 17-ikón tartott teljes tanácsülésében. Hitelesittetett az ugyanezen évi május hó 5-én tartott teljes ülésben. 6—13. A kir. Curiának a jogegység" érdekében használt perorvoslat folytán hozott határozatai. 11. sz. Ha a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülmények felderítése végett a sértettnek tanuként való kihallgatása szükségessé válik, a sértett még akkor is megidézhető, ha különben a B. P. értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni, vagy magát meghatalmazott által képviseltetni jogosult volna. A törvényt sérti tehát a biróság ítéletének indokolásában tett az a kijelentés, hogy a sértettet vallomástételre kényszeríteni nem lehet. 1782/1901. B. sz. — Ő Felsége a király nevében! A magyar kir. Curia becsületsértés vétsége miatt elitélt dr. W. L. ellen a selmeczbányai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi november hó 19-én 406. sz. a. hozott Ítélettel jogérvényesen befejezett bűnvádi pert a kir. koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1901. márczius hó 28-ik napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a korona ügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A perorvoslat alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a selmeczbányai kir. járásbíróság fent idézett keletű és számú ítéletének indokolásában tett azzal a kijelentésével, mely szerint: „sértettet vallomástételre kényszeríteni nem lehet", a törvényt megsértette. Mert: A B. P. 9. §-a kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő figyelembe vegyék. Ebből tehát az következik, hogy ha a most jelzett körülmények felderítésére a sértettnek tanuként való kihallgatása szük-