Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

298 ségessé válik, a sértett még akkor is megidézhető, ha különben a perrendtartás értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni vagy magát meghatalmazott által képviseltetni jogosult volna (B. P. 286. §. negyedik és utolsó bekezdése, valamint az 529. §. második és harmadik bekezdése). A 205. §. a tamizás és eskü kötelessége alól mentes személyek között a sértett felet fel nem emliti; sőt a 222. §. szerint a sértett meg vagy meg nem esketése egyedül a biró belátásától tétetik függővé; a 223. §. pedig az esetben, ha tanuként idéztetett, a sértettet tanudij, vagj útiköltségben részesithetőnek mondja. A mennyiben pedig a biróság a sértett felnek kihallgatását" szükségesnek találván, őt a tárgyaláson való személyes megjelenésre kötelezte, a törvénynek e tekintetben való minden különös rendelkezése nélkül magából a birói hatalom gyakorlásának komolyságából ós a bűnvádi per közjogi természetéből önkényt következik, hogy sértett esetleges ellenszegülésének megfékezésére mindazok az eszközök és szigorú intézkedések (B. P. 194., 195. §§.), a melyeket makacs tanuk irányában a B. P. alkalmazhatóknak kijelölt, foganatba vehetők. Minthogy pedig a B. P. 521. §-a szerint az előbbi fejezetek rendelkezései eltérő különös szabályok hiányában a kir. járásbíróságok előtti eljárásban is megfelelően alkalmazandó, tekintet nélkül a fenforgó perre és az abban követett eljárásra, hanem csak is a tett elvi kijelentésre szorítkozva, ki kellett mondani, hogy a selmeczbányai kir. járásbíróság a végzésben idézett kijelentése által a törvényt megsértette. Kelt Budapesten, 1901. márczius hó 28-án. 12. sz. A Btk. 310. §-ba ütköző súlyos testi sértés vétsége, az 1897: XXXIV. t.-cz. 18. §. és a 17. §. 4. pontja szerint nem a kir. járásbiróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe lévén utalva, a törvényt sérti az eljárás, ha a kir. járásbíróság ilyen ügyben érdemlegesen itélt. 2197/1901. sz. — Ő Felsége a Király nevében! A m. kir. Curia a kir. koronaügyésznek, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt Cs. J. elleni bűnügyben a békési kir. járásbíróság által 1900. márczius 13-án 1900. B. 74/4. sz. a. hozott Ítélet következtében, a jogegység érdekében bejelentett perorvoslatát 1901. évi április 17-én tartott nyilvános tárgyaláson a koronaügyész helyettes meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. koronaügyészség perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a békési kir. járásbíróság 1900. évi márczius 13-án 1900. B. 74/4. sz. a. hozott Ítéletével a törvényt megsértette ; ehhez képest a hatáskör hiánya folytán ez az ítélet megsemmisíttetik és az ügy a békésgyulai kir. törvényszékhez utasittatik. Indokok: D. L. azt panaszolta a békési kir. járásbiróságnál, hogj Cs. J. őt egy forgópisztolylyal gondatlanságból hátba lőtte s rajta 14 nap alatt gyógyult sérülést okozott. A kir. járásbíróságnál megtartott tárgyaláson is az a tényállás fogadtatott el, hogy a panaszlott sérülés gondatlanságból okoztatott. Ez a tényállás a btk. 310. §-ba ütköző vétségnek felel meg, mely