Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

295 adótörvények és szabályok elleni kihágások megtorlására nézve az 1842. évi Harminczadhivatali Utasítás rendelkezései — a mennyiben törvény vagy későbbi rendeletek által módositást nem szenvedtek — most is érvényesek. Ez utasításnak 574. §-a a bűnvádi eljárás megindításának elévülése tekintetében következően rendelkezett: „Az elévülés minden jövedéki kihágásnál öt év múlva áll be és azon hatással bir, hogy azon jövedéki kihágásért, a melyre nézve az elévülés bekövetkezett, a kihágás elkövetője ellen sem vizsgálat nem indítható, sem büntetés ki nem mondható, hacsak : a) a vizsgálat ellene még az elévülés időpontjának beállta előtt meg nem indíttatott, vagy b) az elévülés folyama egy, rzen időtartam alatt elkövetett ujabb kihágás által félbe nem szakittatott." Ezt a rendelkezést az 1868 : XXI. t.-cz. 93. és az 1876 : XV. t.-cz. 79. §-ainak megfelelően legutóbb az 1883: XL1V. t.-cz. 103. §-a következően módosította: „Azon kihágás, melyért az illető a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számított három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet." Az érvényében általánosan fentartott Harminczadhivatali Utasítás és az ezt módosító törvény fennebbi idézeteinek összevetéséből kitűnik, hogy a törvény az elévülési idő tartamát 3 évre leszállította, a bűnismétlés megszakító hatályát mellőzte és ilyen hatályt a vizsgálatnak a kihágás elkövetője elleni „megindítása" helyett az „illető kérdőre vonásának" tulajdonított. Azonban sem az 1883. évi, sem az előző törvényhozások iratai nem nyújtanak tájékozást arra nézve, hogy az illetőnek kérdőre vonása alatt minő hivatalos cselekmény értendő ? E kérdés megoldásánál tehát — a törvénymagyarázat elvei szerint — ama kifejezésnek nyelv- és ősztani értelme szolgál irányadóul; és e szerint a terheltnek kérdőre vonása annak személyes kihallgatásából vagy oly jogcselekményekből állhat, melyekből az illető vizsgálat alá vonatásáról értesülhet. Ily értelemben a kérdőre vonás nem minden esetben azonos a vizsgálat megindításával, a menuyiben a vizsgálat esetleg tanuk, szakértők kihallgatásával, vagy a terhelt kérdőre vonásának fogalmán kívül eső más intézkedésekkel indíttatik meg, és ennélfogva megállapítható, hogy a törvény a vizsgálat megindítását önmagában véve az elévülés megszakítására elégnek nem tartja, hanem arra a terheltnek kérdőre vonását magukban foglaló hivatalos cselekményeket kiván. Eme cselekményeket legközelebb a vizsgálati eljárás körében kell keresnünk; mert a módosítások szigorúan magyarázandók és a törvényhozás nem fejezte ki azt a szándékát, hogy az elévülés félbeszakítását ezentúl egyedül a "vizsgálat befejezése után következő hivatalos cselekményeknek kívánja tulajdonítani; holott ily lényeges változtatás határozott rendelkezést igényelt volna. Ehhez járul, hogy a kérdőre vonás fogalmának megfelelő hivatalos cselekmények kiválóan a vizsgálat során fordulnak elő, u. m a terheltnek a vizsgálat folyamán leendő kihallgatására való szabályszerű