Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

294 nézve a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény miatt fentartott vád határozza meg; tehát felebbeézsnek van helye. Indokok: A Bp. 381. §-ában foglalt intézkedések összefüggéséből kitűnik, hogy a törvényhozás az ott intézkedés tárgyává tett eseteket, ha egymagukban állanak, a felebbezés tekintetében korlátozásnak kivánta alávetni. E korlátozásnál az a szempont volt irányadó, hogy az oly esetek, melyek csak különös körülményeknél fogva jutottak a törvényszék első fokú elbírálása alá ; a melyekben tehát az a bíróság döntött, mely különben mint másodfokú biróság végleg határozott volna s a melyek e szerint már az első fokon részesültek a felebbviteli fok szervezeti biztosítékaiban, — ne legyenek a kir. ítélőtáblához felebbezhetők. Az ügyek ezen osztályozásának alapfeltétele azonban az, hogy a cselekmények hatásköri minősítése tekintetében a vád és az ítélet egyetértsenek ; mert ha a vád a cselekményt büntetnek vagy törvényszéki vétségnek minősiti, az ügyet nem viheti a járásbíróság vagy közigazgatási hatóság elé, és viszont, ha a most nevezett hatóságok a cselekményben törvényszéki ügyet látnak — a hatáskör hivatalból lévén vizsgálandó — ki van zárva, hogy abban ítéletet hozzanak. A felmentésre nézve a törvény ki is fejezi ezen összhang szükségét és nincs ok feltenni, hogy az elitélés esetére nézve másként kívánt volna rendelkezni. A tárgyi vagy alanyi összefüggésben törvényszékileg elbírálandó esetekben a Bp. 381. §-ának itt tárgyalt rendelkezései korlátozzák a törvény 18. és 19. §-ának általános rendelkezéseit, melyek az összefüggő ügyeknek egyesítését és együttes ítélettel való elintézését rendelik. Az egyesítésnek általánosan elismert következménye az, hogy a különben alsóbb hatáskörbe utalt cselekmény osztozik a magasabb hatáskörbe tartozó cselekményre érvényes eljárási rendben, melyhez a felebbvitel is tartozik. Ennek kell érvényesülnie addig, mig nem csupán oly vád maradt fenn, mely kizárólag a kisebb hatáskörbe tartozó cselekményre irányul. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető szákosztályainak 1901. évi április hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi május hó Í4-én tartott teljes ülésben. 5. A kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a értelmében hozott III. számú büntetójog-i döntvénye. Az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntethetőségének az 1883: XLIV t.-cz. 103. §-ában meghatározott elévülését a vizsgálat folyamában a pénzüyyi hatóság részéről a kihágás elkövetője vagy részese ellen intézett, a kérdőre vonás fogalmának megfelelő vizsgálati cselekmény szakit ja félbe. Indokok : Vitán kívül áll, sőt az 1883 : XLIV. t.-cz. 105. §-ából és a vonatkozó korábbi törvényekből kétségtelenül ki is tűnik, hogy az