Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

292 2. A kir. Curiának az 1890 : XXV. t.-ez. 13. §-a értelmében hozott II. sz. t. ü. polgári döntvénye. A végrehajtási árverésen eladott ingatlan vevőjének az 1881: LX. t.-ez. 180. §-a alapján bírói kiküldött által birtokba helyezése a vevő tulajdonjogának bekebelezése tárgyában intézkedő végzés jogerőre emelkedésének időpontjáig rendelhető el. Indokok: Ámbár az 1881 : LX. törvényczikkben nem foglaltatik kifejezett rendelkezés arra nézve, hogy az árverésen eladott ingatlan vevőjének e törvény 180. §-ában biztositott birtokba helyezése időhöz volna kötve, mindamellett az idézett törvény rendelkezéseiből nyilvánvaló annak az a czélzata, hogy a vevőnek birói kiküldött által birtokba helyezése csak addig az időpontig rendelhető el, mig a telekkönyvi hatóság az árverésen eladott ingatlanra nézve a tulajdonjognak a vevő javára bekebelezését jogerejüleg el nem rendelte. \ Az elárverelt ingatlan vevőjének ugyanis csak addig van az 1881 : LX. t.-cz. 180. §-ában részére biztositott kivételes birói jogsegélyre szüksége, mig be nem következik az a helyzet, melynek alapján birtokjogát érvónyesiteni és megvédeni módjában áll; de semmi esetre sem lehet igénye arra, hogy, akkor, mikor birtokba helyezését éppen ugy, mint bármely más telekkönyvi tulajdonos saját bekebelezett joga alapján a törvény rendes utján már érvényesitheti, az árverésen törtónt szerzés czimén — esetleg évek elteltével s időközben irányában jogot szerzett harmadik személyek hátrányára — kivételes előnyben részesittessék. Nem lehet ily igénye annál kevésbé, mert ha a birtokba vételben akadályoztatik, a birói kiküldött utján bevezetést a vételár teljes lefizetése alkalmával, de a tulajdonjog bekebelezését rendelő végzés jogerőre emelkedéséig mindenesetre módjában áll kérni, a mennyiben pedig ezt elmulasztja, az éz uton birtokba helyezéstől bekövetkező elmaradás csak aa saját mulasztásának következménye. De nyilvánvaló a törvény emiitett czélzata különösen azért, mert az 1881 : LX. törvényczikknek az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései érielmében a végrehajtási árverés végleges befejezést nyer akkor, mikor az elárverezett ingatlanra a tulajdonjognak a vevő javára bekebelezése elrendeltetik, s az e tárgyban intézkedő végzés jogerőre emelkedik, miután a vonatkozó végrehajtási ügyben a további eljárásnak már csakis a kielégítési sorrend megállapítása és a vételár kiutalványozása képezi tárgyát. A tulajdonjog bekebelezésének elrendelésével tehát a telekkönyvi hatóságnak, mint végrehajtást foganatosító bíróságnak a többé végrehajtás alá vontnak nem tekinthető árverés tárgya — mint ilyen — felett hatásköre is megszűnik. Kelt Budapesten, a kir. curia polgári tanácsainak 1894. évi január hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 23-án tartott teljes ülésben.