Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

18 vódő által a fennálló rendszernek megfelelő időben bejelentett perorvoslat hatályát nem szünteti meg a vódencznek az Ítéletben való megnyugvása, illetőleg azon nyilatkozata, hogy ő a védő által használt perorvoslat nyi­latkozatát visszavonja. II. 381. ÜL 1981, m. V. 11776. 28. sz. Az esetben, ha a hatósági közeg hivatalos feladatának fo­ganatosításában az által akadályoztatik, hogy ellene a megakadályozás czéljából testi sértés büntette vagy vétsége követtetik el, és ha ez által a megakadályoztatás be is következett; a tettes a ÜTK.-nek 165., illető­leg 168. §-aiban, valamint 301. §-ában, esetleg a 303. §-ban, illetőleg az eredményhez képest a BTK. XX. fejezete további rendelkezésében meg­határozott büntetendő cselekményekben mondandó ki bűnösnek és a hal­mazat szempontjából, ellenében nem a BTK. 95. §-a, hanem 96. §-a alap­ján az általános rész VIII. fejezetének további rendelkezései megfelelően alkalmazandók. II. 560, m. V. 9167. 29. sz. Másnak tulajdonát képező földi terméknek a földtől jogta­lan elválasztása és eltulajdonitási szándékból való elvétele — habár ér­téke 5 forintra nem is rug — a BTK. 3^3. §-a alá eső lopást, nem pedig ingatlan dolog jogtalan megrongálásának, illetőleg a földtől el nem vá­lasztott termék felhasználásának a BTK. 421. §-a alá eső vétségét álla­pítja meg. II. 6^3, 718, m. V. 10384.1) 30. sz. A kiskorúaknak a Btk. 85. §-a 3. pontja alá eső bünte­tendő cselekmény miatt két évig terjedhető fogházzal való megbüntetése esetében az elkövetett cselekmény vétségnek minősitendő. II. 541, m V. 8863. 31. sz. A kir. ügyész (vádló) által az Ítélet vagy a külön perorvos­lattal megtámadható végzés kihirdetését követő 24 óra után, azon itélet "vagy végzés ellen bejelentett perorvoslat, mint elkésett visszautasítandó, habár azon később bejelentett perorvoslat az Ítéletnek vagy végzésnek a kir. ügyész (vádló) előtt eszközlött kihirdetése alkalmával jelen nem volt egy vagy több oly vádlottról rendelkező intézkedése ellen használta­tott, a kiknek azon itélet vagy végzés csak később hirdettetett ki, illetőleg kézbesittetett. — Magától értetik, hogy a vasár- és meghatározott ünnep­napoknak nem számítására fennálló törvény- és joggyakorlat rendelkezé­sei érintetlenül maradnak. III. 2107, m. V- 11902. 2) 32. sz. Rágalmazás nem követtethetik el, ha a BTK. 258. §-ában körülirt minőségű tény csupán két személy előtt állíttatott. II. 630, m, V. 9532. 33. sz. Bűnvádi ítéletekben nem választható külön a büntetendő cselekmény fenforgását és a vádlott bűnösségét kimondó rendelkezés, a büntetésnek azon cselekmény miatti megállapításától és annálfogva nem engedhető meg, hogy a büntetés megállapítása a büntetendő cselekmény minősítő és a vádlott bűnösségét kimondó itélet után külön hozandó íté­letnek képezze tárgyát. — Az esetleg szükségessé válandó összbüntetés megállapítása czéljából nem kívántatik az ugyanazon vádlott ellen később felmerült, különösen csekélyebb fontosságú büntetendő cselekmény miatt !) L. alább a 70. sz. döntvényt. 2) Ez a döntvény fölöslegessé vált az 1896 : XXXIII. t.-cz. rendel­kezései következtében.

Next

/
Thumbnails
Contents